Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - ADATTÁR - Kormos László: Ráday Pál és a tiszántúliak / 437–461. o.

ADATTÁR Kormos László RÁDAY PÁL ÉS A TISZÁNTÚLIAK Zoványi P. György tiszántúli superintendens 1730. február 5-én írt levelében Ráday Pál tiszántúli kapcsolatát és a protestáns vallásszabadságért folytatott küzdelmét — mint kortársa — így értékelte: „Keresztyén professziónknak

1 nagy hasznára született, Istentől rendelt és a kegyelem által abban élő s annak előmenetelére erőlködéssel igyekező Tekintetes Oszlop Férfiú! Látom, hogy le nem hütt

2 kegyelmedben az a buzgóság, mely volt ez előtt akkor, amikor kezén láttatik vala lenni a mi professziónknak az hatalmas Potentátok előtt lehető promóciója, melynek jelei hatalmas írásban vadnak mostan is az Ecclesia Instrumentumai között. Tudom jól a pesti Commisiókor lőtt

3 harcait és azután sok izben tett próbáit..."

4 Értékelését a korabeli oklevelek igazolják. Gazdag és sokrétű fáradozásáról, a református és az evangélikus ökumenicitást munkáló, coccejánusi

5 puritán kegyességű egyházépító'ről és az ellenreformáció által veszélyeztetett gyülekezetek védelmezőjéről olyan jellemrajzot adnak, melyből az utókor is joggal „oszlop férfiút" ismerhet fel benne. E korabeli minősítést a feledés homályából főként az a tény emeli ki, hogy az a tiszántúli vezető egyházi férfi adja, akit kortársai „merészség férfiának" ismertek. Ugyanis Bessenyei István érmelléki esperes így ajánlotta tiszttársai ügyemébe Zoványi Györgyöt, amikor azt kérte tőlük: válasszák meg Zoványit Tiszántúl püspökének, „hogy mint merészségnek férfia heroice előálljon és megfeleljen, velünk és értünk militáljon".

6 A tiszántúliak részéről elhangzó — igen pozitív — értékelést a nemesi családból származó Rádayról a jobbágysorból magát felküzdő püspök írta le, aki — mielőtt tanulmányait elkezdte volna — 11 évig Ippán cseléde skedett,

7 aki jobbágypapjai felemelkedéséért és egyháza államjogi elismertetéséért küzdött, aki egyházpolitikai téren Ráday Pállal szemben ellentétes álláspontot képviselt és nagy tekintélyű vitapartnernek bizonyult s élete végéig határozott ellenzője volt az egyházkormányzásban történő világi elem térhódításának. Ráday Pálról megfogalmazott véleménye történeti értékét tehát az növeli, hogy egy egyházpolitikai ellenfél hajol meg Ráday Pál lelki nagysága és egyházához való hűsége előtt. A tiszántúli reformátusok történetében a vallásszabadságért vívott harcban Ráday Pál kora jelentős periódus. Benne Ráday szerepe vitathatatlanul fontos. Azonban egyetemes főgondnokságának egyházjogi meghatározása és szerepe nem egyértelmű és vitatható. E rövid tanulmányban egyháztörténeti jelentőségét és hatását a Tiszántúl felől szemlélve, kortársa, Zoványi György tiszántúli püspök idézett nyilatkozatának három jellemző mozzanata alapján mutatom be: 1. Ráday Pál és a magyar református egyház jogi elismertetéséért folyó küzdelmének, valamint az egyetemes főgondnoki hivatal kérdésének tiszántúli összefüggései, 437