Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - A FELSZABADULÁS ÉS A TANÁCSOK LÉTREJÖTTÉNEK ÉVFORDULÓJÁRA - Leblancné Kelemen Mária: Az élet megindulása a felszabadulás után a szécsényi járásban: a járási főjegyzői iratok tükrében / 73–88. o.

jegyzője a főszolgabírótól kért segítséget, aki a szovjet városparancsnokhoz fordult. Végül a malom meghatározott napokon Szécsény és környéke lakosságának őrölt. Április végén már a szécsényi termelési bizottság üzemeltette a Ludányban levő Volent malommal együtt. Az állat- és terményösszeíráshoz, az apa-, tenyészállatfelméréshez hasonlóan szomorú eredményt mutatott a közellátási miniszter rendeletére (márciusban) végrehajtott élelmiszerkészlet összeírás. A jegyzők jelentései szerint zsír, szalonna, cukor, só, gyufa egyáltalán nem volt a járás területén. Lisztből, egyéb élelmiszerből semmi vagy igen kevés maradt Szécsény, Etes, Nógrádszakái községben, hat körjegyzőség területén; csupán az endrefalvai és a sóshartyáni körjegyző jelentette, hogy „mindenből van valamennyi." (A ludányi körjegyzőség adatait nem ismerjük).

26 Az országosan súlyos zsírhiány enyhítése céljából a kötelező zsírbeszolgáltatás alapján összegyűlt mennyiség felett kizárólag a Közellátási Minisztérium rendelkezhetett. A szécsényi járás — a mezőgazdaság átlagosnál súlyosabb károsodása miatt — saját ínségeseit is igen nehezen tudta ellátni. A lakosság a hiányzó élelmiszereket termékcserével sem tudta megszerezni, hiszen tudjuk, a járásnak nem volt jelentős gyáripara.

27 Ismeretes volt a Balassagyarmat városi és megyei szovjet katonai parancsnok előtt, hogy ,JVógrád megye területén a vágómarha, burgonya, kukorica, zab kifogyott" és a lakosság további beszolgáltatást teljesíteni nehezen tud. Ennek ellenére — a lehetőségekhez képest — a megyének és a szécsényi járásnak is be kellett segíteni a felszabadító hadsereg élelmezésébe. A megyei szovjet katonai parancsnok a lakossággal szembeni együttérzését, megértését fejezte ki, midőn kijelentette, hogy ,flz orosz katonaság erőszakkal elvinni semmit nem akar... és ha a fentiekből felesleg nincsen, azokból kiszolgáltatni nem szabad. Ha mégis erőszakkal elvinnék az orosz katonák, úgy azt azonnal jelenteni kell a körjegyzőnek, aki köteles jelenteni a tényt a járási orosz katonai parancsnokságnak. ...ha van is felesleges vágómarha, akkor is csak az orosz parancsnokság által láttamozott és bélyegzővel ellátott engedéllyel szabad a marhákat, illetve terményeket kiszolgáltatni." A gazdákat közmunkára elvinni nem szabad, azt is közölte a megyei szovjet katonaiparancsnok; így természetes volt az a rendelkezése, hogy a mezőgazdasági munkákat teljes erővel meg kell indítani. Szükség esetén a Vörös Hadsereg által leltárba vett mezőgazdasági gépekkel is segítették a lakosságot, valamint a mégis robotot követelő helyi katonai egységekkel szembeni erélyes fellépéssel (pl. Rimóc, Varsány községben). Az alispán március 19-i leiratában tájékoztatta a főszolgabírót a megyei szovjet katonai parancsnok fentebbi álláspontjáról. Még folyt a háború (részben Magyarországon is). Ez a tény eleve nehezítette a szovjet katonaság, parancsnokságok és a magyar lakosság (hatóságok és népi szervek) együttműködését. Ezért nem lehet különösebben csodálkoznunk azon, hogy a megyei szovjet katonai parancsnok utasításának nem tudtak mindig és mindenütt maradéktalanul érvényt szerezni. Erről tanúskodik a jegyzőknek a főszolgabíróhoz, a szovjet katonai parancsnoksághoz, Ületve a főszolgabírónak a járási szovjet katonai parancsnokhoz küldött több jogorvoslat iránti kérelme, beadványa, szóbeli megkeresése. A jegyzők kérték a hadsereg ellátására beszolgáltatandó élelmiszerek mennyiségének csökkentését, az illegális, területileg illetéktelen csoportok élelmiszerigényének törlését, a rekvirálások csökkentését, U