Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Várnai Tamás: Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez II. 1918–1929. Miskolc, 1978. / 536–539. o.

a politikai életben, hogy elhatárolta magát a kommüntöl. Néhány akciót szerveztek a letartóztatottak családtagjainak megsegítésére. A paktum adta lehetőségek határain belül később megindult a pártszervezetek kiépítése. E vidék — érthető módon — fontos szerepet játszott a párt választási hadjáratainak szervezésében is, hiszen számos választókerületben a szociáldemokrata jelöltek eséllyel léphettek porondra. A munkáskerületekben az SZDP saját jelöltet állított, a polgári vagy mezőgazdasági jellegű kerületekben a polgári ellenzék jelöltjeit támogatta. Az országgyűlési választások helyi eredményei a Szociáldemokrata Párt jelentős tömegbefolyását tükrözik még akkor is, ha az 1926-os eredmények a korábbihoz képest visszaesést mutatnak. Kétségtelen, hogy a Szociáldemokrata Párt mögött az adott viszonyok között a legmozgékonyabb, legharcedzettebb erők sorakoztak fel. Jellemző a korra, hogy Miskolc város törvényhatóságában a munkásságnak nem volt képviselete. 1929-ben a demokratikus blokknak (szociáldemokraták, polgári ellenzék) a törvényhatósági választásokon a szavazatok 45%-át sikerült megszerezni. 1929-ben az SZDP megpróbálkozott a mezőgazdasági munkások szervezésével is. Irányításával a Corvina Biztosító Társaság megbízottai több borsodi járásban agitációt végeztek. Az illegális kommunista mozgalom átfogó szervezkedésére, kommunista pártszervezetek létrehozására 1929-ig nem került sor. A fővárosban szervezkedő kommunista mozgalom kisugárzása azonban e vidékre több adatból is érzékelhető. Kommunista röplapok jutnak el Borsodba nem csak a fővárosból, hanem a szomszédos Csehszlovákia területéről is. A kommunista mozgalom szempontjából jelentősége volt az 1925-ben megalakult MSZMP rövid tevékenységének is. Az MSZMP kezdődő szervezkedését a szociáldemokraták ellenszenvvel fogadták. A hatóságok az MSZMP tevékenységét már az indulás stádiumában elfojtották. Az MSZMP ennek ellenére forradalmi szellemet vitt a legális munkásmozgalomba, számos forradalmi szellemű ifjúmunkás itt vált kommunistává. A szervezkedési nehézségek dacára a kommunisták programjának a felszínen láthatónál jóval nagyobb tömeghatása lehetett. Éppen ezért most vessünk egy pillantást az osztályharc frontvonalának túlsó oldalára. A korabeli viszonyok között a munkásmozgalmat teljes egészében illegalizálni már nem lehetett. Ezzel együtt azonban az ellenforradalmi rendszer hatóságai mindent megtettek, hogy a mozgalom tevékenységét szűk területre szorítsák, gyarapodását, vagy kommunista „elfajulását" meggátolják. Az erőszakoskodások a szociáldemokraták és a szakszervezetek ellen is napirenden voltak. A forrásokból azonban kitűnik, hogy a legnagyobb veszélyt az illegális kommunista mozgalomban látták. Borsod vármegye alispánja belügyminiszteri rendeletre kimutatást készített a Szovjetunióban visszamaradt volt hadifoglyokról, illetve a Szovjetuniónak kiadott kommunistákról. A kimutatásban azt is feltüntették, hogy a benne szereplők milyen kapcsolatot tartanak itthoni hozzátartozóikkal. Alispáni felhívásra a járások főszolgabírái jelentést készítettek azokról, akik szerintük bolsevista propagandában vesznek részt, sejtek kiépítésére törekszenek, illetve esetleg külföldi bolsevistákkal tartanak kapcsolatot. A kommunistagyanús egyesületeket vagy személyeket rendszeres megfigyelés alatt tartják. Az erőszakos fellépések mellett megpróbálkoztak a mozgalom ideológiai befolyásolásával is. A „nemzeti irányú" szervezkedés azonban a hatóságok minden erőfeszítése dacára kudarcot vallott. 538