Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Tilcsik György: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1979. Zalaegerszeg, 1979. / 532–535. o.

Gyermekeik többsége már nem Nagykanizsán élt, és bár közülük nem egyet — gyakran házasság révén is — szoros kapcsolatok fűzték a hazai pénzarisztokráciához, az örökölt vagyont nem tudták lényegesen gyarapítani. Kerecsényi Edit módszerében és igényességében is követésre méltó munkája sürgetó'en hívja fel a figyelmet arra, hogy a Gutmannokhoz hasonló családok életének és históriájának feldolgozásával nem csak érdemes, hanem az eddigieknél feltétlenül többet is kell foglalkozni. T. Mérey Klára „Zala megye gyáripara 1944 előtt" c. tanulmánya bevezetőjében az 1930. évi népszámlálás alapján a környező megyék némelyikének népességi és foglalkozási adatait Zaláéval hasonlítva össze megállapítja, hogy utóbbira a viszonylag magas népsűrűség mellett az iparból élők alacsony aránya volt jellemző. A megyében ekkor a kő-, a földes az agyagipar, valamint a faipar játszott vezető szerepet, míg a bőr-, a végy- és a vendéglátóipar meglehetősen háttérbe szorult. Az ipari nagyvállalatok területi elhelyezkedését tekintve — a kedvező földrajzi és természeti adottságoknak megfelelően — két csomópont (Nagykanizsa, valamint a tapolcai járás) alakult ki. A szerző először az 1936-ban készült „Gyáripari címjegyzék...", majd az 1942-ben kiadott iparstatisztika segítségével iparáganként sorolja fel a Zala megyében (utóbbi esetben az 1941-ben Magyarországhoz csatolt muratáji területet is ide számítva) bejegyzett különféle gyárakat, üzemeket és bányákat. Ismerteti lényegesebb statisztikai adataikat és rámutat a két időpont között lejátszódott változásokra. Ezek között a legfontosabb — a zalai kőolaj- és földgázkincsek 1930-as évek végén történt felfedezése következtében — a vegyipar számottevő előrelépése volt. A közlemények által vizsgált időszak alatt a megye iparának szerkezetében bekövetkezett módosulások azonban alapvetően nem változtattak a korábbi helyzeten. így a második világháború idején Zalát elsődlegesen természeti kincseket és nyersanyagokat szállító, egyben — a feldolgozó iparágak többségének viszonylagos fejletlensége miatt — nagyszámú szabad munkaerővel rendelkező megyeként tarthatták számon a kortársak. A dolgozat szerves részét jelentik azok a — lényeges tartalmi elemeit összefoglalóan felsorakoztató — táblázatok, melyek iparágankénti csoportosításban, külön-külön és összesítve is közlik a megyében, ül. a csatolt területen 1942-ben működött üzemek számát, munkáslétszámát, álló- és forgótőkéjét, termelési értékét és a használt gépek teljesítményét. Mindezeket az adatokat a szerző a korabeli Zala megye térképére vetített grafikonokkal teszi szemléletesebbé és áttekinthetőbbé. A Zalai Gyűjtemény 12. kötetét az 1978-ban megjelent, megyei vonatkozású írásművek — Bogár Imre, Csepella Katalin és Gyimesi Endre által összeállított — válogatott bibliográfiái a 7*™ Tilcsik György 535