Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Várnai Tamás: Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez II. 1918–1929. Miskolc, 1978. / 536–539. o.

FORRÁSOK A BORSODI ÉS MISKOLCI MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉHEZ II. 1918-1929. összeállította: Beránné Nemes Éva és Román János. Miskolc 1978. 567 p. Miskolc megyei város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának kiadói gondozásában, Beránné Nemes Éva és Román János összeállításában jelent meg a fenti című kötet. írásom célja nem lehet több, mint az, hogy megpróbálja felhívni a figyelmet a kiadványra. A forráskiadvány több kötetre tervezett forráspublikáció részét képezi. A kiadvány 300 forrásrészletét tesz közzé részben levéltári iratanyagban, részben sajtóanyagban végzett forrásfeltárások eredményeként. A kötet szerkezeti felépítését vizsgálva mindenekelőtt a tanulmánynak is beillő bevezetés érdemel figyelmet. Az időrendet tekintve lényegében három fontosabb szakaszt különböztethetünk meg: Az 1918—19-es forradalmak korszakát, az ellenforradalmi rendszer kiépülésének első éveit 197? -ig, majd a konszolidációs időszakot 1929-ig, a nagy világgazdasági válság kezdetéig. A szerzők az egyes forrásszemelvényeket úgy válogatták össze, hogy az olvasó a mozgalmi jelenségek kapcsán történetileg hiteles képet nyerjen a vidék gazdasági, társadalmi és politikai viszonyainak egészéről. A bevezetés mellett számos egyéb segédlet könnyíti meg a kötet használatát. Az őszirózsás forradalom győzelmét Miskolcon és Borsod megyében is a tömegmozgalmak általános fellendülése kísérte. Megfigyelhető a szakszervezeti mozgalom, illetve vele együtt az akkori pártszervezési elveknek megfelelően a Szociáldemokrata Párt látványos felduzzadása. Ez meglehetősen ellentmondásos jelenség. A Szociáldemokrata Párt felé való orientálódásban mindenképpen a forradalom továbbvitelének szándéka tükröződött. A párt helyi vezetése azonban az SZDP általános irányvonalából következőleg nem vállalta ezt a szerepet. A szocializmus megvalósítását időszerűtlennek tartotta, a megalakuló KMP szervezkedésének útjait eltorlaszolni igyekezett. A KMP szervezeteinek kiépítésére a vidéken ekkor nem is került sor, bár ebben szerepet játszottak a helyi kommunista agitátorok között fennálló, eléggé nem tisztázott nézeteltérések is. A tanácshatalom időszakát a cseh megszállás bizonyos értelemben kettészeli. Az egyesült pártban, a helyi vezető testületekben szociáldemokrata túlsúly érvényesült. Megkezdődött az új hatalom fegyveres erőinek szervezése is. A kedvezőtlenné váló katonai helyzetben a város vezetői 1919. május 1-én Sajószentpéteren az előnyomuló csehszlovák csapatok tisztjeivel kapitulációs egyezményt írtak alá és átadták a várost. Ezt az eseményt a szerzők a pillanatnyi viszonyok gondos mérlegelése alapján mértéktartó tárgyszerűséggel értékelik. Maga a lakosság a cseh megszállást átmeneti jelenségnek tartotta, a Vörös Hadsereg győzelmes ellentámadása idején részt is vett a cseheknek a városból való kiűzésében. A miskolci csata után a vezetésben megerősödött a baloldaliak, a kommunisták befolyása. Jellemző, hogy a Forradalmi Kormányzótanács lemondása idején sem uralkodott kapitulációs hangulat, sőt a fegyveres ellenállásra is felkészültek. A helyi ellenállási kísérlet persze nem változtathatott az általános helyzeten. 536