Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Tilcsik György: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1979. Zalaegerszeg, 1979. / 532–535. o.

küldésén kívül - 745 gyalogos és 186 lovas katona kiállításának terhe, továbbá 2980 mérő gabona és 5587 mérő zab előteremtésének gondja nehezedett. A szerző kiemeli, hogy a Zala megyei szegény, birtoktalan nemesség kifejezetten ellenezte a fenti kiadások megszavazását. Végül azonban az aulikus arisztokrácia nyomására, és különösen a főispán, gr. Althan Mihály János közbenjárására az 1741. október 29-én tartott megyegyűlés nagyobb vita nélkül elfogadta azokat. A tanulmány áttekinti a rövidesen megindult szervező munka eseményeit, a zalai sereg kiállításához szükséges személyi és tárgyi előfeltételek megteremtésének nehézségeit. 1742 februárjára a megye — 51 gyalogos kivételével - mindent előírásszerűen teljesített, és a csapatok hamarosan el is indultak a megadott gyülekezőhelyre. Szabó Béla bemutatja a zalai inszurregens lovasság harcait, tábori életét és bizonyítja, hogy a sereg - csekély anyagi veszteségei ellenére - a képzetlen vezetés, a rossz elhelyezési körülmények és az elégtelen ellátás miatt gyorsan demoralizálódott. A nem regularizált nemesi csapatok képtelenek voltak megfelelni a kor követelményeinek, és a Habsburg uralkodóház szorongatott helyzetét, egyben hadseregének gyengeségét mutatja, hogy Mária Terézia - a fentiek ellenére - a továbbiakban is igényt tartott a magyar nemesi felkelők szolgálataira. Kerecsényi Edit „A nagykanizsai Gutmann-család felemelkedése a nagy burzsoáziába" c, közleménye nem csupán a kapitalizmus magyarországi kibontakozásának és megerősödésének időszakára jellemző, első generációban meggazdagodó, második generációban pedig ezeket az anyagiakat már nagy haszonnal kamatoztató kereskedő család történetét dolgozza fel, hanem Nagykanizsa dualizmuskori életének megismeréséhez is igen fontos adatokat szolgáltat. A család hírnevének és vagyonának megalapítója, Gutmann Simon Henrik az 1830-as évek elején egy kanizsai terménykereskedő raktárosaként kezdte, majd hamarosan önálló lett és feleségül vette egykori főnöke leányát. A hozományból származó tőkét is jól és szerencsésen forgató Gutmann a Nagykanizsát az 1850-es évek második felében elérő vasútépítések idején - remekül ismerve fel az óriási lehetőséget - átnyergelt a fakereskedésre és -feldolgozásra. Ennek nyomán egyfelől a vasútvonalak építéséhez szükséges faanyag szállítása, másfelől különböző egyéb irányú pénzügyletei révén egy évtized leforgása alatt dúsgazdag ember lett, és 1869-ben nemesi címet is szerzett. Feleségével együtt kiemelkedő szerepet játszott a korabeli Nagykanizsa közéletében: számos társadalmi funkciót töltött be és híres volt jótékonyságáról, iskolapártoló tevékenységéről is. A dolgozat részletesen kíséri végig Gutmann Simon Henrik öt fiának (Izidor, Ödön, Vilmos, Lázár-László és Aladár) életét, akik közül a négy fiatalabb szoros üzleti kapcsolatot tartva egymással közösen irányította és tette Európa hírűvé az apjuk által, 1884-ben a Verőce megyei Beliscsén létrehozott fafeldolgozó üzemet. A nagyszabású és busásan jövedelmező beliscsei ipartelep kézben tartása, állandó fejlesztése mellett az 1904-ben a bárói címet is elnyerő négy fivér mindegyike önálló pénzügyi és üzleti tevékenységet is folytatott, melyek közül az egyik legjelentősebb és legmaradandóbb vállalkozás a Nagykanizsai Malátagyár és Serfőzde RT. 1892-ben — Gutmann Vilmos által - történt megalapítása volt. 534