Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - FIGYELŐ - Dávid Géza: A török levéltárak helyzete és gondjai / 429–435. o.

Ami e pusztulásokat túlélte, az az anyag kutatható ma a Miniszterelnökségi Levéltárban. A katonai iratok megsemmisülése A mai Törökország egyike azon (ritka) országoknak, amelyeknek nincs hadi levéltáruk, Ebben három tényező játszott közre: 1. A tanzimát kor előtt az oszmán seregek fővezére a nagyvezír volt, s a hadjáratokra rajta kívül még más magasrangú tisztségviselők is elmentek. Az ügyvitel folyamatossága érdekében az iratok egy részét magukkal vitték. Amikor aztán aló. század végétől kezdve a seregek egyre többször szenvedtek vereséget, a vonattal a harctérre eljutó levéltári anyag is odaveszett. S itt elsősorban katonai intézkedések dokumentumairól van szó: kinevezésekről, rangemelésekről, kitüntetésekről, büntetésekről, a táborverés, a hadtáp, főleg pedig a fegyverekre vonatkozó feljegyzésekről. 2. A janicsárok 1826-os feloszlatását követően II. Mahmud minden őket érintő dolgot meg akart semmisíteni (sírköveik, fegyvereik, ruháik, épületeik). A rájuk vonatkozó kevés számú irat mutatja e törekvés szigorúságát és „eredményességét" 3. A II. alkotmányos monarchia kikiáltásakor megnyilvánuló pusztító szándék. Sok katonai témájú iratot égettek ekkor el, vagy adtak el kereskedőknek, fuszerüzleteseknek, illetve jobb esetben a történelem iránt érdeklődő magánszemélyeknek. A pénzügyi levéltárakat ért károk Sok pénzügyi irat égett el az 1755-ös tűzvész során a Báb-i Ali irataival együtt. A maradék a Kék mecset (Szultánahmet dzsámi) közelében levő Mehterháne nevű pincébe került. Idővel ismét annyira megszaporodtak a pénzügyigazgatás dokumentumai, hogy már több helyen kényszerültek őket tárolni. Az 1908-as forradalom után aztán napokig égették őket a Pénzverde kemencéiben. Másokat megint csak eladtak, egy részük könyvkereskedők révén történészekhez került, s az ő vizsgálódásaikból derült ki, milyen nagy értékek mehettek itt veszendőbe. Más értékes iratok megsemmisülése, kára, külföldre való eladása A legértékesebb iratokat a Topkapi Szaraji Kubbealtinak nevezett része alatt összegyűlő szultáni tanácsteremhez csatlakozó helységekben, a Báb-i Aliban és a Defterhánéban, később a Jildiz Szarajiban őrizték. Az 1755-ös tűzvész után számos dokumentumot a Báb-i Aliból a Defterhánéba vittek át, s azok osztoztak a pénzügyi iratok szomorú sorsában. A többi — kivéve a Resit Pasa által 1846-ban építtetett Házine-i Evrákban taroltakat — elrohadt. (Abdurrahmann £eref szerint a ma meglevő iratok a régieknek „kardtól megmenekült részei" csupán. Ezt a személyt 191 l-ben udvari történetíróvá nevezték ki, s ekkor ellenőrizni próbálta a régi anyagot, de 15 percnél nem bírta ki tovább a raktárakban, olyan nagy volt a bűz.) 432