Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - FIGYELŐ - Dávid Géza: A török levéltárak helyzete és gondjai / 429–435. o.

ben rögtön felötlik a kérdés, hogy miért nem sikerült még eljutni a modern európai országok színvonalára. Ennek több oka is van. A levéltárak mindenekelőtt „tudományos jehcgű irányító szervek." Kötelességük az iratok gondos megőrzése, másrészt a kutatók számára a lehető legkedvezőbb formájú prezentálása. A megfelelő őrzéshez korszerű levéltári épületekre és raktárakra van szükség. Világosak azok a követelmények, amelyeket egy raktártól el lehet várni. Hasonlóképpen az iratanyag feldolgozásához elengedhetetlenül szükséges feladatok (válogatás, osztályozás, kódolás, katalógusok, indexek készítése — mindez tudományos színvonalon). A szükséglet tehát kettős: modern épületek és kvalifikált szakemberek kellenek. Mindez akkor valósulhat meg, ha az évek óta megvitatásra váró tervezetek végre törvényerőre emelkednek. Melyek a török levéltárakat ért károk okai? A levéltárakat sok károsodás érte. Ennek eredményeképpen pl. az I. Szülejmán előtti időkre nézve kevés dokumentum maradt fenn. Az ő uralma idejéből a legrendezettebb iratok az Emiri féle osztályozásban találhatók, négy dossziéban 631 darab, ezek is főleg másod- és harmadrendű értékűek. Ebben a fondban a 30 évig igen aktívan urakodó II. Mehmed korából mindössze 55, az Egyiptomot, Szíriát és Arábiát meghódító I. Szelim idejéből csupán 37 irat szerénykedik. A többi gyűjteményben még kevesebb vagy egyáltalán semmi. A későbbiekre viszont aránytalanul több: IV. Mehmed (1648—1687) uralkodására 12 228, III. Musztafáéra (1757-1774) 29 415,

1. Abdülhamidéra (1774-1789) pedig 25 890 irat sorakozik Emiri rendezésében. Az időrendet követő mühimme defterekből is elég sok hiányzik, sőt 1553 előttről egyetlenegy sincs.* Nagyobb hiányok vannak 1618—1626, 1643-1646 között, csakúgy mint más időszakokban. De még a teljesnek tűnő évekből is bukkannak elő újabban kiegészítő töredékek. A hiányok, pusztulások főbb okait az alábbiakban lehet összefoglalni: 1. Ellenséges támadások, tűzvészek. Isztambul elfoglalása előtt az oszmán törököknek már két fővárosuk volt, Bursza, majd Edirne, sőt ez utóbbi még később is kedvelt nyári rezidenciája maradt a szultánoknak. Nemcsak dívánokat tartottak Edirnében, hanem az iratok egy részét is ott őrizték. Ezt a várost 1829-ben, 1878-ban és 1912-ben ellenséges támadás érte, 1700-ban és 1912-ben nagyobb tűzvész pusztította, emellett pedig a kisebb lázongások során is a lángok martalékává válhatott nemegy épület. A nevezett incidensek következtében elpusztult építményekben a legrégibb oszmán iratok semmisültek meg. 2. Isztambulban a Báb-i Ali (a Magas Porta) volt a legbecsesebb iratanyag őrhelye. Ez a hely nem kevesebb mint hétszer fogott tüzet 1730 és 1911 között. így pl. az 191 l-es tűzvészben az épület több szárnya és hivatali ügyosztálya teljesen leégett. 3. A Jildiz Szaraji az alkotmányos monarchia 1908-as kikiáltása után került hasonló sorsra. Sőt: itt tudatosan égették az egyeduralkodó szultán magánlevéltárát. Egy bizottság végezte a tisztogató munkát, az iratok egy részét kiskereskedőknek átadva, míg elenyésző hányadát hulladékpapír áron a történelem iránt érdeklődőknek juttatva. Kivéve a Topkapi Szaraji Levéltárban (Topkapi Sarayi Arpvi) őrzött két korábbi töredéket - DG. 431