Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Lakos János: A földművelésügyi miniszter külföldi gazdasági szaktudósítói hálózata, 1900–1920 / 381–406. o.

tr másolatban való közlésének szükségét esetről-esetre saját elbírálásunknak kellene fenntartani" — szólt a földművelésügyi miniszter 1899. március 7-i, a miniszterelnökhöz intézett átirata. Ebben arról is értesített, hogy az osztrák kormánnyal folytatott szóbeli tárgyalások megszakadtak, osztrák oldalon a miniszterelnök vette kezébe az ügyet. A szervezési munkálatok ismét hónapokra megakadtak. Végül az 1899. elejétől folyó Széli—Thun-féle gazdasági kiegyezési tárgyalások hozták meg a döntő lépést. Az 1899. június 10-12-én kötött osztrák -magyar megállapodás a szaktudósítók kiküldését illetően szó szerint megismételte a korábbi vám és kereskedelmi szerződési tervezetben foglalt határozatokat, ugyanakkor az osztrák fél más téren kapott engedményekért

25 cserében korábbi követeléseit elejtette. Mindössze annak kimondásához ragaszkodott, hogy a követségek, konzulátusok is kaphassanak információkat a szaktudósítóktól. Az osztrák miniszterelnök július 15-én már a külügyminiszter beleegyezését kérte a megállapodások életbe léptetéséhez.

26 Augusztus 12-én a külügyminiszter közölte a magyar kormányfővel, hogy a szolgálati utasítás életbe léptetésére és a kiküldések foganatosítására vonatkozó egyetértési jogának fenntartása mellett nem tesz észrevételt az intézmény szervezésének megállapított módozatai ellen.

27 Ezzel a szeptember 21-én szentesített 1899: XXX. te. (amely lényegtelen módosításokkal 1907. december 31-ig érvényben levőnek mondta ki a korábbi vám-és kereskedelmi szövetséget) függelékében szereplő, a két kormány külön megegyezését kívánó szaktudósítói kérdés ügye rendezést nyert,

28 s 1899 őszén lehetővé vált a szervezés végső stádiumba léptetése. Hátra volt még néhány kérdés tisztázása a kereskedelmi tárcával. A FM újonnan kidolgozta a szolgálati szabályzat tervezetét, melyet saját és a kereskedelemügyi miniszter megbízottai november 2-án megvitattak. Ezt megelőzően október 15-én a FM véleményt kért az OMGE-től a szaktudósítók állomáshelyeire és feladataira nézve. Az OMGE december 10-i válaszában üdvözölte az intézmény létesítését. Németország vámpolitikájának tanulmányozása mellett a francia agrárhitelezési valamint az amerikai gabonaértékesítési viszonyok figyelemmel kísérését ítélte fontosnak. Szaktudósító kiküldését Németországba, Franciaországba, Angliába, a keleti államokba és Amerikába javasolta, fővárosi székhelyekkel. Ezen kívül ajánlotta, hogy a minisztérium kebelében egy központi szaktudósítót alkalmazzanak, akit speciális kiküldetések céljára vehetnének igénybe. A kereskedelemügyi és földművelésügyi miniszterek képviselőinek 1899. november 2-i tanácskozásán két kérdésben merült fel véleménykülönbség. A kereskedelemügyi miniszter november 22-én írásban is a következőket javasolta: azokon a helyeken, ahol mindkét tárca alkalmaz szaktudósítót, feladataikat oly módon kellene elkülöníteni, hogy „. . .működésüknek azonos téren való találkozása kizárassék". Ezért olyan munkamegosztást szorgalmazott, miszerint München (Dél-Németország és Svájc területére) Köln (Rajnavidék, Belgium területére) és Belgrád (Szerbia, Bulgária területére) állomáshelyekkel a kereskedelemügyi miniszter küldjön ki a szolgálati utasításban foglalt teljes feladatkörrel szaktudósítókat, míg ezeken a helyeken a FM csak olyan tudósítókat alkalmazna, kiknek feladata gazdaságtechnikai kérdések tanulmányozására szorítkozik. Berlin (Észak-Németország területére), Párizs (Franciaország területére) és Washington vagy New York (Észak-Amerika területére) állomáshelyeken hasonló, de fordított munkamegosztást ítélt célszerűnek. A javaslat gyengéje volt hogy Románia esetében mindkét tárca 386