Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Lakos János: A földművelésügyi miniszter külföldi gazdasági szaktudósítói hálózata, 1900–1920 / 381–406. o.

részéről teljes hatáskörű tudósító kiküldésével számolt. Ebből a koncepcióból logikusan következett a szaktudósítókkal való kölcsönös érintkezés szükségességének álláspontja: a tudósítók „jelentéseiket két példányban állítsák ki és ezeket közvetlenül és egyidejűleg terjesszék fel" mindkét miniszterhez. A december 27-én keit bizalmas FM-válaszirat mindkét kezdeményezést elvetette. Nem látta értelmét a javasolt munkamegosztásnak, mert csak kivételes esetben fordulhat elő, hogy egy helyre kereskedelmi és mezőgazdasági tudósítót is kirendeljenek. A jelentések vonatkozásában pedig csak ahhoz járult hozzá, hogy kölcsönösen közöljék egymással a másik tárcát érdeklőket, de a tudósítók kizárólag a kiküldő miniszterhez terjesszék fel jelentéseiket. Enélkül ugyanis nem lehet érvényesíteni az intézmény egyik alapelvét, miszerint a „szaktudósító . . .mindenekfölött a kiküldő miniszter tárcáját van hivatva szolgálni." A FM az átiratban közölte azokat az állomáshelyeket, ahol gazdasági szaktudósítók alkalmazását tervbe vette. Ebből kiderül, hogy bár elvetette a kereskedelmi tárca javaslatait, ugyanakkor pénzügyi okok miatt maga is engedett, amikor egyelőre Berlin (Németország, Hollandia és Dánia területére), Pétervár (Oroszország területére), Washington (USA és Kanada területére) és Bukarest (Románia területére) állomáshelyeket vett számításba (a novemberi értekezleten még müncheni és belgrádi állomáshely is szerepelt a listán!). Azonban jelezte, szándékában áll a jövőben Münchenben is tudósítót alkalmazni, valamint a bukaresti tudósító körzstét Bulgáriára és Európai-Törökországra is kiterjeszteni. Viszont Szerbiával egyelőre nem számol, mivel az ottani konzuli hivatalhoz beosztott állategészségügyi közege alkalmanként speciális feladatok elvégzésével is megbízható.

29 Tehát az OMGE kívánságai az állomáshelyek és működési körzetek kijelölésénél nagyjából érvényesültek, viszont a központi szaktudósító megbízását célzó javaslata nem került meghallgatásra. A kereskedelmi miniszter 1900. február 15-én kelt válaszában akceptálta a földművelésügyi tárca elgondolásait. Február 17-én a FM megküldte a külügyminiszternek a kereskedelmi tárcával egyetértésben kidolgozott szolgálati szabályzat tervezetét s felkérte őt: intézkedjék, hogy a kiküldendő szaktudósítókat az illető külképviseletek támogassák. Közölte a tervezett állomáshelyeket is. Február 20-án hír jelent meg a Budapesti Hírlapban a szaktudósítók már „legközelebbi jövőben" történő kiküldéséről.

30 A külügyminiszter március 17-én tudatta, hogy a szolgálati utasításhoz, az állomáshelyekhez és körzetekhez, valamint az illető személyek kiküldéséhez hozzájárul. A kereskedelmi miniszter a maga közgazdasági szaktudósítóinak kiküldéséről (Berlin, München, Bukarest, Konstantinápoly és Ogyessza székhelyekkel) már március 6-án intézkedett.

31 A földművelésügyi miniszter 1900. április 10-én kelt, valamennyi gazdasági egyesülethez szóló 3313. sz. körrendeletében végre, a dualista berendezkedés buktatóit megjárva közölhette: „A tárcámat érdeklő kérdések tanulmányozása végett br. Malcomes Jeromos miniszteri tanácsosi címmel felruházott miniszteri osztálytanácsost a Németbirodalom, Dánia és Hollandia területére szóló megbízatással Berlinbe, György Endre volt országgyűlési képviselőt, a MTA tagját Angolország és Franciaország területére szóló megbízatással 387