Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Lakos János: A földművelésügyi miniszter külföldi gazdasági szaktudósítói hálózata, 1900–1920 / 381–406. o.

sajtót is figyelemmel kísérő publikum, mert legtöbbször már teljesen lecsépelt dolgokat adnak."

8 Ilyen körülmények között a földművelésügyi miniszter képtelen volt megfelelően képviselni a magyar agrárérdekeket a külkereskedelmi szerződések kötésénél, a termelők pedig nem juthattak idejében hozzá a gazdaságos termeléshez és értékesítéshez nélkülözhetetlen információkhoz. A probléma megoldását az agrárkörök már az 1879. évi gazdakongresszus óta sürgették.

9 Bernát István 1891-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben (OMGE) tartott „Konzuli képviseletünk hiányairól az Egyesült Államokban" c. előadásában mezőgazdasági konzulátusok felállítását, illetve a követségekhez, konzulátusokhoz mezőgazdasági szakemberek beosztását javasolta.

10 A világkereskedelem rohamos fejlődése, a gazdasági válságok szerepének növekedése ugyanis a 70-es, 80-as évekre nyilvánvalóvá tette,hogy a fennálló diplomáciai és konzuli szervezet nem képes kielégíteni a külső gazdasági hírszolgálat igényeit.

11 Németországban a katonai attaché mintájára már 1882-ben szakreferenseket, ún. technikai attachékat küldtek ki a párizsi és washingtoni nagykövetség mellé, de anélkül, hogy azok a diplomáciai testület tagjaivá váltak volna. Feladatuk volt, hogy a kiküldő porosz közmunkaügyi miniszter ügykörébe tartozó és porosz érdekeket érintő ügyeket megfigyeljék s azokról közvetlenül a kiküldő hatóságnak tegyenek jelentést.

12 A porosz példa nyomán a magyar földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter már 1884-ben felkérte a közös külügyminisztert, hogy szerezzen be információkat a porosz technikai attachékról, de ennél több egyelőre nem történt.

13 Az osztrák delegáció sürgetésére Kálnoky külügyminiszter 1890-ben hajlandóságot mutatott technikai attachék rendszeresítésére a fontosabb követségek mellett, a magyar kereskedelemügyi tárca azonban - hivatkozva a pénzügyi nehézségekre - kérte, hogy halasszák „alkalmasabb időre" a megvalósítást. Pedig ekkor már számos kereskedelmi- és iparkamara is követelte „attachék" kiküldését.

14 A német agrárkörök az értékesítési nehézségek hatására a 70-es évektől felléptek annak érdekében, hogy a konzuli tevékenységet a mezőgazdasági termelés és értékesítés figyelemmel kísérésére is kiterjesszék. Erről 1890-ben a Gazdasági Tanács határozatot hozott, majd 1895-től sor is került mezőgazdasági „attachék" kiküldésére, akiket beosztottak a külképviselethez, alárendeltek a követnek, de diplomáciai vagy konzuli jogokat nem kaptak.

15 Magyarországon a kérdés 1895-ben, az osztrák—magyar kereskedelmi szerződési tárgyalások előkészítésekor került ismét napirendre. A földművelésügyi miniszter az OMGE-től kért javaslatokat a kiegyezés módozataira vonatkozóan.

16 Az OMGE Közgazdasági Szakosztálya 1895. november 21-én tárgyalta a kérdést. Felmerült a konzuli ügy reformja is. A Rubinek Gyula előadói javaslata feletti vita élesen rávilágított a Monarchia közös külügyi szervei iránti elégedetlenségre. Hiányolták a gazdasági szakembereket a külszolgálatból, szinte valamennyi felszólaló támadta a konzulátusok Magyarország, elsősorban a magyar mezőgazdaság érdekeit elhanyagoló tevékenységét. Bálint Imre a kereskedelmi külképviselet Ausztriától független szervezése mellett szállt síkra. Ezzel kapcsolatban György Endre kijelentette, hogy a konzuli ügy szétválasztása nem lehetséges, mivel a konzulátusok politikai funkciókat is teljesítenek. Szerinte arra kell törekedni, hogy a közös követségek, konzulátusok a magyar érdekek képviseletét is megfelelően lássák el.

17 382