Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Koroknai Ákos–Lakos János: A magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek sorozata 1867–1919 közötti részének szerkesztési és forrásközlési elvei / 341–370. o.

A minisztertanács a fontos államkormányzati ügyek mellett igen sok csekély jelentőségű igazgatási, adminisztratív ügyet is tárgyalt. Különösen áll ez az ún. személyi ügyekre (kinevezések, kitüntetések és kegydíjak adományozása, stb.) A minisztertanácsi ülések gyakoriságát semmilyen előírás nem szabályozta pontosan. Egyes kormányok ugyan törekedtek bizonyos rendszer kialakítására, de kevés sikerrel. Nagy általánosságban megállapítható, hogy havonta 2—5, évente 30—40 ülést tartottak. Főleg az első időszakban nem minden minisztertanácsi ülésről vettek fel jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvek készítésének módja idővel átalakult, ennek megfelelően terjedelmük, adatbőségük időszakonként változó. Általában gazdagabbak adatokban a jegyzőkönyvi fogalmazványok, de sajnos ezek csak kis részben maradtak fenn. Igen részletesek, a vitát is tükrözőek azok a jegyzőkönyvek, amelyek az uralkodó elnöklete alatt tartott minisztertanácsokon (koronatanács) készültek. Az egyenetlen forrásérték ellenére bátran állíthatjuk, hogy a minisztertanácsi jegyzőkönyvek értékes forrásanyagot nyújtanak a dualizmuskori törvényhozás, kormányzat és államigazgatás legkülönbözőbb területeinek tanulmányozásához, gazdasági-, társadalmi-, politikai, technikai és kultúrtörténeti vonatkozásban egyaránt. Hozzá kell tennünk azonban, hogy önmagukban hézagos források ezek a jegyzőkönyvek. Igazán nagy haszonnal csak akkor forgathatjuk őket, ha párhuzamosan megismerjük az ügyek minisztertanácsot megelőző előkészítését és utóéletét. Erre mindenekelőtt a Miniszterelnökség és az egyes minisztériumok levéltári anyaga, valamint az országgyűlési iratok adnak lehetőséget. Amióta felmerült a dualizmuskori minisztertanácsi jegyzőkönyvek közzétételének gondolata, azóta jelentett igen komoly problémát a forrásközlés szabályainak elkészítése, hiszen nyilvánvaló, hogy a sorozat egységes jellegének biztosítása megkövetel egy viszonylag szigorú elvi forráskiadási alapot. Több próbálkozás után 1976-ban az akkori sorozatszerkesztő, Bekény István osztályvezető készített utasítástervezetet, amelyhez még ugyanabban az évben Ember Győző főigazgató fűzött kiegészítéseket. Az 1976—1978 folyamán szerzett tapasztalatok azonban egyértelművé tették, hogy az előbbieknél sokkal részletesebb, a forrásközlés minden vonatkozására kiterjedő elvi szabályozás szükséges. Ezért döntött úgy az 1979. január 14-én Varga János főigazgató elnökletével megtartott szerkesztői munkaértekezlet, hogy egy részletes forráskiadási szabályzatot kell készíteni. A tervezet kidolgozására Koroknai Ákos és Lakos János kapott megbízást. Az általuk elkészített munkálatot az 1979. május 18-i kibővített szerkesztői értekezlet vitatta meg, és fogadta el a végleges szöveget. Az alábbiakban közreadott szabályzat szerkezetében „A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607—1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata" c.,Benda Kálmán által készített munkálatot (Századok, 1974/2. sz. 436—475. p.) vette figyelembe. Tartalmát tekintve pedig a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tanulmányozása során szerzett tapasztalatokra épül. A forrásközlési szabályzat összeállításánál számos probléma vetődött fel. Csak utalunk néhányra. Mindenekelőtt fontos a szelekció: a mit és hogyan közöljünk kérdése (a jegyzőkönyvek iratanyaga közel 7 fm terjedelmű!). A cél a történelmi forrásértékű adatok minél teljesebb közzététele a forrásértéknek leginkább megfelelő közlési mód szerint. A teljes, részleges 342