Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - Koroknai Ákos–Lakos János: A magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek sorozata 1867–1919 közötti részének szerkesztési és forrásközlési elvei / 341–370. o.

és kivonatos szövegközlés ehhez tág teret nyújt. A forrásközlés e három módozata sem biztosítja azonban a minisztertanácsi jegyzőkönyvek szövegének hiánytalan publikálását, mert a jegyzőkönyvek számtalan ismétlődő, sztereotip szövegezésű rutin „dologi" és adminisztratív ügyet tartalmaznak. A kötetek bevezető tanulmányai azonban részletesen meghatározzák az így kimaradó ügyek körét, megadva előfordulási gyakoriságukat. Akihagyandó „tárgyi" ügyeken kívül a személyi ügyek — és ezek elsősorban! — kívánják meg az erős és átgondolt szelekciót, mivel a jegyzőkönyvi pontoknak kb. 50%-a személyi ügyekkel foglalkozik. A kormányzatban meghatározó szerepet betöltő személyek ügyei főszövegi közlésre kerülnek, míg a társadalom-, gazdaság-, művelődés-, technikatörténet területén kiemelkedő jelentőségű alkotó személyek a kötetek appendixeiben kapnak helyet. Csak a kevésbé jelentős személyek ügyei (hivatalszolgákkitüntetése,segédfogalmazói,bírói stb. kinevezések, stb.) maradnak ki még az appendix névanyagából is. A bevezető tanulmány azonban a kimaradt személyi ügyek körét szintén meghatározza. Az appendixben publikálandó névanyag erősen válogatott. A névanyag még teljes közlés esetén sem felelt volna meg egy-egy kormányciklus archontológiájának, mert a minisztertanács elé egyrészt általában egy meghatározott szinten aluli hivatali személyi ügyek nem kerültek, másrészt a minisztertanács nem csupán közhivatali jellegű személyi ügyekben intézkedett, hanem más jelentős személyi kérdésekben, mint írók, művészek, közgazdászok kitüntetésében, gyártulajdonosok, vállalkozók, katonatisztek nemesítésében, stb. A névanyag így egy-egy korszak társadalom-, művelődés- és gazdaságtörténetére vonatkozó ismereteinket feltétlenül bővíti, meghaladva egy „közhivatali" archontológia jelentőségét, miközben nem terheli túl személyi ügyekkel a főszöveget. A sorozat valamennyi kötetéhez külön készül névanyag-appendix, nevenként feltüntetve a legjellemzőbb életrajzi adatokat, melyek jobbára csak nehezen hozzáférhető lexikonokban, kézikönyvekben, esetenként levéltári iratanyagokban találhatók meg. Igaz ugyan, hogy ezáltal a megjelenő kötetek névanyaga átfedéseket is tartalmaz majd, ezzel szemben viszont feltétlenül előny, hogy a kötetek önmagukban is használhatók. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek egykorú és rendkívül következetlen helyesírását a jelenleg érvényes helyesírási szabályok szerint kell átformálni, de nem a mai irodalmi nyelv szerint. Ez utóbbi megszorítás a régies (de közérthető!) szóalakok megtartását célozza, ha helyesírásuk nem tér el a mai helyesírási gyakorlattól. Az idegen — főként német nyelvű — szövegek helyesírási alapelveit a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek közreadásánál követett gyakorlat figyelembevételével határoztuk meg. Felvethető még a kötetekhez járuló monografikus igényű bevezető tanulmányok szükségességének kérdése, tekintettel a már eddig megjelent szintetizáló feldolgozásokra. Korántsem kisebbítve ezen munkák jelentőségét, bízvást állítható, hogy a dualizmus fél évszázada kormányzat történetileg számos kutatnivalót kínál. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek közreadása lehetőséget nyújt egyúttal az állami élet e koordináló, irányító szerve történetének, állami igazgatástörténeti kapcsolatrendszereinek megvüágítására, mélyreható feltárására is. 343