Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - ADATTÁR - Magyar Eszter: Az 1715–1720-as országos összeírások forrásértéke a 18. századi erdősültség kutatásában / 227–239. o.

Magyar Eszter AZ 1715-1720-AS ORSZÁGOS ÖSSZEÍRÁSOK FORRÁSÉRTÉKE A 18. SZÁZADI ERDŐSÜLTSÉG KUTATÁSÁBAN A történészek által e sokat vitatott és sokat használt forrás agrártörténeti értékeire többek között Dávid Zoltán hívta fel a figyelmet, kiemelve azt a tényt, hogy az agrártörténet számára sem annyira az összeírások számadatai, mint a leíró, felvilágosító jellegű feljegyzések, magyarázatok bizonyulnak használhatóbbaknak.

1 Mivel korábban az Összeírások statisztikai jellegű feldolgozása volt a gyakoribb, a számszerűségeket nem tartalmazó, statisztikailag értékelhetetlen adatok, — köztük az erdők számbavétele is - kiestek ezeknek a feldolgozásoknak az érdeklődési köréből. Az erdőleírások feldolgozásának mellőzését a számadatok és mértékek hiányán kívül azonban egyéb indokok, forráskritikai meggondolások is indokolták, az összeírások, utasítások szövegéből kiindulva ugyanis tartani lehetett attól, hogy a szántókhoz és a rétekhez hasonlóan az erdőknek is csak egy bizonyos hányadát írták össze, emiatt egy adott terület erdősültségéről csak hiányos, és így használhatatlan képet lehet kapni. A nemesi birtok érinthetetlensége (és összeírhatatlansága) szellemében ugyanis az 1720-as összeírási utasítások kiemelik azt, hogy az összeíróknak csak a parasztok által használt, vagy birtokolt erdőket kell felsőrolniok,

2 és maga az összeírás is utalt arra, hogy a legtöbb erdő ebben az időben földesúri birtokban volt. „silvae et phmmum dominales sünt adeoque nec conscriptioni subiicii possunt, nihibminus pure per rusticos possideri solitae... conscribantur." Az összeírás erdőkre vonatkozó adatainak a feldolgozását már Acsády, a forrás első jelentős feldolgozója és népszerűsítője is a táblázatba foglalható számadatok, mértékek hiányán kívül abból a meggondolásból vetette el, hogy ezek az adatok a falvak határában található erdőknek csak kis hányadára terjednek ki.

3 Valóban ez lett volna a helyzet, ha az összeírok az utasítást betű szerint értelmezték és értelmezhették volna. Az egyik kérdés tehát az, hogy az összeírok, akik elvben csak a paraszti, jobbágyi birtoklású erdők számbavételével foglalkozhattak, a gyakorlati megvalósítás során milyen képet adtak az összeírt helységek tényleges erdőviszonyairól, a valóságos erdőterület mekkora hányadára terjedt ki felmérésük. A továbbiakban megvizsgálandó, hogy az összeírásban található információk az erdősültség melyik összetevőjére adnak felvilágosítást. Kiindulópontért ismét az összeírási utasításokhoz kell fordulni. Az 1715-ös összeírás utasítása szerint a falu határában található erdőket még csak általánosságban, birtoklási viszonyoktól függetlenül, a paraszti hasznonvételek részeként kellett felsorolni. A hangsúly is azon volt, hogy az erdőlési lehetőségek (makkolás, épületfa, faeladás) adnak-e a falu lakosságának többletjövedelmet.

4 Az 1720-as összeírás, amely az előző, az 1715-ös összeírás hiányosságainak a kiküszöbölése 227