Levéltári Szemle, 30. (1980)
Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - ADATTÁR - Magyar Eszter: Az 1715–1720-as országos összeírások forrásértéke a 18. századi erdősültség kutatásában / 227–239. o.
céljából jött létre, már jóval részletesebb utasítást tartalmazott, helyesebben egy mellékelt összeírási mintában felsorolta mindazokat az eshetőségeket, amelyek szerintük a falvak erdőlési viszonyait jellemezhették. A következő variációk fordulhattak elő. Van-e a falunak tűzifára való erdeje, és ha nincs, honnan és milyen módon elégítik ki a szükségleteket. Van-e épületfára alkalmas erdő a parasztság használatában, és készítenek-e benne eladásra szánt faeszközöket. Van-e a falunak makkos erdeje, a termett makk csak saját állataiknak elegendő, vagy esetleg idegen kondákat is makkoltathatnak benne stb. Az utasítás szerint az összeírások csak az erdők használatára vonatkozóan adnak felvilágosítást, az erdők nagyságára, térbeli elhelyezkedésére, fafaj szerinti összetételre nem szolgálnak közvetlen adatokkal. Azonban a 18. századi erdőhasználati szokások ismeretében következtetni lehet abból, hogy egy bizonyos erdőt a kortársak milyen használatra tartottak alkalmasnak, egyrészt az erdők természetföldrajzi jellemzőire, az erdők' állagára, sőt bizonyos esetekben az uralkodó fafajtára is, ugyanis az erdőhasználati módok az erdők állagának megfelelően alakultak. A kérdőpontokra adott válaszokban tükröződő 18. századi erdőhasználati szokások vizsgálata másrészt feleletet ad az első kérdésre is, arra, hogy az erdők mekkora hányada került bele a felmérésbe, kimaradtak-e ebből erdők azért, mert használatukból a parasztokat kizárták, illetve kizárták-e a parasztokat egyáltalán a 18. században a földesúri, allodiális erdők valamiféle használatából. A vizsgálatokat Somogy megye meghatározott területén végeztem a Bedő-féle erdőtérkép alapján készített Agrártörténeti atlasz VI. 4. 1. szelvényén, amely megye ma is jelentős erdőterülettel rendelkezik. 5 Az egyes falvaknak a kérdőpontokra adott válaszaiból térképre vetítettem az erdőhasználati adatokat, majd az ezúton nyert tematikus térképet összevetettem a korszak másik jelentős erdészettörténeti forrásával, a II. József által készített katonai felméréssel és az ahhoz tartozó országleírással. 6 A két forrás keletkezése között eltelt ugyan több mint 50 esztendő, de tekintettel Somogy megye török utáni betelepülési viszonyaira, a sokáig lakatlan, vagy gyér népességű falvakra, az erdőállomány kiterjedésében a két időszak között nem lehetett nagy különbség. Bár térképet csak az említett területről készítettem, az 1720-as összeírás adatait egész Somogy megyében elemeztem, és összehasonlítottam az itt kapott eredményeket az ország eltérő adottságokkal rendelkező tájegységével is, mint amilyen pl, Zólyom, Bars és Hont megyék területe. Somogy megyében Heves és Külső-Szolnok megyebeli Összeírok tevékenykedtek, akik 1715-ben csak azt rögzítették, hogy a falu lakossága a határon belül fekvő erdőkből ki tudja-e elégíteni tűzifaszükségletét, vagy sem, a többi erdőhasználati módra, ezek lehetőségére egyáltalán nem terjedt ki a figyelmük. Az 1720-as adatok már jóval részletesebbek, azonban sajnálatos módon az 1720-as összeírásból néhány falu adatai (Gamás, öreglak, Szárszó stb.) kimaradtak. 7 Somogy megye, az összeírások minőségét tekintve a közepesen, vagy gyengén összeírt megyék közé sorolható. A mintaterületen a következő erdőhasználati kategóriákat lehetett felállítani és térképen ábrázolni. 1. A falut nem írták össze. 2. A falu szerepel az összeírásban, de az erdőkre vonatkozó adatok a forrásból kimaradtak. 3. A falu határában nincs erdő, a lakosság más területről szerzi a szükséges fát. 228