Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Gyáni Gábor: Adalékok Budapest története feldolgozásának megszervezéséhez, 1939 / 131–136. o.

a papírárak és a munkabérek időközbeni emelkedése folytán, minden valószínűség szerint nem tartható a 80 Pengős eladási ár. Az eredeti feltételek mellett a főváros számára ez az erre a célra előirányzott és közgyűlésig jóváhagyott pénzügyi keret túllépését vonta volna maga után. A helyzet azonban még tovább bonyolódott. A főváros az őt terhelő költségek visszafizetésének a megkezdésére öt éves halasztást kért. A nyomda válaszul azt indítványozta, hogy a mű kiadását az eredetileg megállapított példányszámban nem vállalhatja, viszont hajlandó kinyomatni a székesfőváros költségén, de most már csak 1 500 példányban. Ebből 650 kötetet átvesz főbizományba, amelynek minden eladott példánya után a fővárost a bolti ár 60%-a illetné meg. Hivatkozott arra is, hogy számára jelentős költségtöbbletet okoz, hogy az első kötet a tervezett 30 ív helyett közel 50 ívre rúg. A főváros — első reakciójában — elfogadhatatlannak minősítette a nyomda új feltételeit, Némethy tanácsnok Pasteiner Ivánhoz, az Egyetemi Könyvtár igazgatójához írott levelében a nyomdát egyenesen „rideg üzletiességgel" vádolta. Pasteiner válaszlevelében úgy érvelt, hogy az új ajánlat a fővárosnak inkább előnyös mint hátrányos, hiszen: a fővárost ebben az esetben is 40 000 Pengő költség terhelné, továbbra is biztosított 850 példány feletti szabad rendelkezése, sőt az új tervezet még 2 200 Pengő többlethaszonnal is kecsegtet. Végül is az 1941. októberében létrejött megállapodásnak és az azt szentesítő végleges szerződésnek a nyomda utolsó ajánlata szolgált az alapjául. Több mint kétéves egyezkedés után 1941 őszén végre megkezdődhettek a kiadási és a nyomdai munkálatok és 1942-ben már könyvesboltba is került 650 példány a Hóman—Szekfü-féle Magyar történet második kiadásának formátumát követő Budapest története első kötetéből... 136