Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Bertényi Iván: A középkori pecsétek felhasználása a művelődéstörténet kutatásában: a Nemzetközi Pecséttani Bizottság elnökének előadása / 115–122. o.

A városok, kommunák, konzulátusok és káptalanok pecsétjei révén elég világosan kirajzolódik a városok története és az olyannyira óhajtott szabadságért és szabadságjogokért egymást követő kísérletek, törekvések egész sora. A politikatörténet is meríthet megfigyeléseket, megvizsgálva azt a befolyást, amelyet a kancelláriák, útján a vezető uralkodók pecsétjei a tőlük többé-kevésbé függő királyokéra gyakoroltak. A nagy lecke, amit emlékezetünkben kell tartanunk, hogy a pecsét sem maga nem tévedhet, sem minket nem visz tévútra, „nec fallit, nec falütur". Ez az a formula, amelyet Heineccius joggal ezerszer használt, mert a hiteles pecsét valóban nem lehet hibás és nem vezethet tévedésre sem. Mindent összegezve a pecséttan művelői tudják, hogy egy ország által vállalt kötelezettség tekintélyét jobban meg lehet őrizni, ha az egész nemzet sajátjának érzett szimbólumával megpecsételik, és hogy ez a legjobb garancia, ma csakúgy, mint egykoron, a népek közti béke kilátásai számára. Az előadást követően szakmai beszélgetésre került sor. Ennek kapcsán Borsa Iván, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgatóhelyettese felvetette, hogy Zsigmond különböző pecsétjei a magyar uralkodót is különböző életkorúnak ábrázolják, ami igen érdekes párhuzamot mutat az előadó által említett franciaországi portrészerű ábrázolással. S. Lovag Zsuzsa muzeológus azzal a problémával foglalkozott, hogy a magyar felségi pecsétek uralkodó ábrázolásain a király fején nem a Szent Korona szerepel abban az időszakban sem, amikor az már megvolt. Fügedi Erik a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője a magyar püspöki pecsétek érdekes változására mutatott rá: a 13. században e pecsétek a főpap alakját hangsúlyozzák, a 14. századra gótikus oltárhoz hasonló vésetűvé válnak, ahol a főpap kicsiny jelentéktelen alak csupán, ezzel szemben családi címere kap hangsúlyt. Süpek Ottó, az ELTE Francia Nyelv és Irodalom Tanszékének professzora úgy vélekedett, hogy az egy lovon ülő két templomos lovag pecsétábrázolása az előadásban említett értelmezéssel szemben másra, az emberi lélek kettős természetére is utalhat. (Ennek lehetőségét válaszában az előadó sem zárta ki.) Ezt követően M

me Metman, aki maga is az Archives Nationales munkatársa, a párizsi Parlament 14. századi registrumainak a gépi adatfeldolgozását ismertette, majd szétosztotta a jelenlevők közt Timbal professzornak, a franciaországi Centre d'Étude dttstoire Juridique gondozásában e témáról megjelent tanulmányát. A vitát lezárva az elnöklő Székely György akadémikus Yves Metman magyarországi látogatásának a jelentőségét emelte ki. Reméljük, hogy a Nemzetközi Pecséttani Bizottság elnökének indításai termékenyítőén fognak hatni a magyarországi szfragisztikai kutatásokra, s e több szakterület művelése szempontjából oly fontos diszciplína elfoglalja az Őt megillető helyet hazai tudományos életünkben. 122