Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Bertényi Iván: A középkori pecsétek felhasználása a művelődéstörténet kutatásában: a Nemzetközi Pecséttani Bizottság elnökének előadása / 115–122. o.

szeti karnak a maga négy híres natiojával, ahol a francia tartományok nevei szolgáltak szimbólumként a világ minden tájáról Párizsba sereglő külföldi egyetemisták számára is. A normandiai natio pecsétje különösen híres, mert Teofil megmenekülésének a csodáját mutatja be: törékeny csónakján megszabadul a hajótörésből, hála a fogadalomnak, amelyet tett. Az apátok, az értelmiségi elit díszfelvonulása a 12. századtól a 14 ág tökéletes rendben folyik. Anélkül, hogy túlzásba esnénk, szabad legyen felidézni a gondolkodókat, a filozófusokat, a szónokokat, akik összpontosultak a világ gondolkodásának olyan gócaiban, mint Saint Victor, Saint Magloire, Saint Geneviéve, Saint-Martin-des Champs és a Saint Denis-i apátság. Az apátságok pecsétjeinek az előlapján látható képmás vagy az alapítás körülményeit, vagy a védőszentet idézi fel: Szent Viktor pl. római katona, aki fegyverben egyenesen Marseille-ből, a Provence fővárosából jött. Az apátok pecsétjeinek a sorozata, amely a választások kelte után pontosan datálható, különösen jó összehasonlítási alapul szolgál a monumentális szobrászatnak, ennek ellenére még soha nem használták fel ilyen célra: a félénk pecséttani kutatók nem merészkednek bitorlóként behatolni a régészet szakterületére, a régészek illetéktelennek vallják magukat, s alig-alig mernek hinni a pecséttani anyagnak. A nagy szellemi központoknak pecséten való feltüntetése és továbbélése különösen értékes azokban az esetekben, amikor a múltnak e műemlékeiből a legcsekélyebb nyom sem maradt napjainkra. Ez fordul elő pl. a Saint-Victor apátság esetében, amelynek az épületeit a 19. század elején lebontották, hogy helyet csináljanak a párizsi borcsarnoknak. A szerencse azonban mégis azt akarta, hogy a pecséteken túlmenően a kultúra e fellegvárának a teljes könyvtára is megmeneküljön, majd pedig néhány éve a kisebb-nagyobb boroshordók helyet adjanak a Párizsi Egyetem újonnan épülő Természettudományi Kara számára: a Saint-Victor kolostor helyét a Zamanski torony foglalta el. A szerzetesi pecsétek közé szokás sorolni a híres középkori lovagrendek és betegápoló rendek pecsétjeit. A Templomosokat mintegy 100 pecsét reprezentálja, egyik tanulságosabb, mint a másik: az antik intagliók használata magas kultúrszintről tanúskodik, míg az ugyanazon a csataménen lovagló két lovag a szerzetesi regula szabályára utal, amely előírta a templomosoknak, hogy sohasem utazhatnak vagy étkezhetnek egyedül. Maga a Templom nagyon pontosan ábrázolva igen szép számmal szerepel és igen jól meg lehet különböztetni zárt kupoláját a Saint-Sépulchre nyitott kupolájától, amely a Krisztus sírja feletti dómot formázza. Miután Szép Fülöp a Templomosokat eltörölte, a Templom javait a jeruzsálemi Johannita betegápoló rend örökölte. Pecsétjük a kettőskereszt előtt térdelő hét elöljárójukat mutatja, hátlapján a Saint-Sépulchre belső képével. Ez utóbbiban egyesek olykor tévesen egy kórháztermet akarnak felismerni. Miután annyiféle pecsétet vizsgáltunk, a középkori pecsétek egy közös jellemzője is megmutatkozott: ez a kétségbevonhatatlan őszinteség. Mindegyik visszautasíthatatlan tanúja azon kor társadalmi életének, amelyben készítették. A királyok és nagy hűbérurak pompázatos ruhában vagy hadfelszerelésben mutatkoznak, ez ezernyi értékes adatot jelent a ruhatörténet, fegyvertörténet, a lószerszámok és felszerelések kutatójának. A fiatal hölgyek a férjük által kiválasztott ötvössel azt a képüket örökíttették meg, amelyet hátra kívántak hagyni az utókor számára. 121