Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 1–2. szám - Bertényi Iván: A középkori pecsétek felhasználása a művelődéstörténet kutatásában: a Nemzetközi Pecséttani Bizottság elnökének előadása / 115–122. o.

I A pápai bullák egyik oldalán a pápa nevét, a másikon a hagyomány szerint Szent Péter és Szent Pál fejét ábrázolták. Szent Pál római polgárként szakállas és megszokott hajviseletet hord, Szent Pétert ellenben nagy haj és göndör szakáll jellemzi, amelyet pontok szimboli­zálnak . Ezek száma minden pápa alatt változott, hogy az esetleges utánzást meghiúsítsák.. A tanítás, amelyet ezek a pecsétek hordoznak, egy rendkívül korai stílusfejlődésre utal, ahol a reneszánsz hajnalától kezdve megfigyelhető egy valóban jelentős realizmus, még mielőtt Benvenuto Cellini vagy Michelangelo a működésüket megkezdték volna. A bíbo­rosok pecsétjei sokkal nagyobbak, ólom helyett mindig viaszból készültek. Az ábrázolt személy általában egy fülkében áll, mellette a saját címere és azé az egyházé, amelynek a méltóságát viseli, míg a feje fölött jelenet látható védőszentje életéből. A korai időszakban az érsekeket és a püspököket püspöki trónuson ülve ábrázolták, míg a 12. századtól kezdve a gyalogos ábrázolás lépett ennek a helyébe: az érsek és a püs­pök mindig állnak egészen addig, amíg képmásukat nem helyettesítik jobbról egyház­megyéjük címerével, balról saját címerükkel. A székeskáptalan minden városban megosztja a hatalmat a főszékesegyházban a püs­pökkel. Az ebből fakadó konfliktusok jól ismertek, de a káptalanok pecsétjei kiállításuk révén is megmutatják nekünk ezeknek az intézményeknek a gazdagságát. E bőség azoknak a javadalmaknak a számától függött, amelyek felett a kanonokok rendelkeztek. Ha igaz, hogy a püspököknek volt officiálisi pecsétjük is és a főespereseknek is volt ilyen, a kápta­lan ugyanakkor a kisebb személyekből többeket reprezentált. E személyek benépesítették a középkori székesegyházakat: dékánok, kancellárok, szobagondnokok, kórusgondnokok, kántorok, alamizsnások... Párizsban, ahol annyi divat született, egyes sajátosságok megérdemlik, hogy feljegyez­zük őket. A Notre Dame káptalanjának az ellenpecsétjébe belevésték elkészítése keltét. E tény támpontul szolgál, hogy a pecsét stílusát összehasonlítsuk a korabeli szobrászat stílusával: a párizsi egyház kancellárja az őrizetére bízott pecsét kinagyított ábrázolását tartja, sőt, fel lehet ismerni rajta a székesegyház patrónusának az alakját is. Európa minden nagy városának voltak jelentős székeskáptalani pecsétjei. Jónéhány pecsét ránk is maradt, így Provins városé, a champagne-i vásárok híres székhelyéé. A vidék gazdagsága kitűnik a bronz pecsétnyomó kivételes minőségéből is. E pecsétnyomó a cso­dával határos módon maradt ránk, s egy Szajna-parti ötvös műhelyében készült hallatlan tehetséggel. A világiak közé szokás sorolni az egyetemeket és a kollégiumokat. íme még két pecsét­sorozat, amelyek bőséges ismereteket kínálnak és gyakran páratlanul éles fényt vetnek a középkori intézményekre, amelyeknek oly érdeklődéssel kutatjuk a titkait. így a párizsi egyetem a 13. század végétől igen kifejező szimbolikájú ikonográfiát mutat be: felül a bölcsesség (filozófia), jobbra Szent Katalin a kerekével (ő az egyetemi hallgatók patró­nája), balra Szent Miklós, a diákok patrónusa, lejjebb a professzorok, amint katedrájukon oktatnak, körülöttük az asszisztáló magisterek, alul az egyetemi hallgatók, akik szemmel láthatóan a földön ülnek. Erről a szövegek azt mondják, hogy a friss szalmazsákokat min­den nap megújították. Minden fakultásnak voltak pecsétjei, így a teológiainak, az orvos­tudományinak, hátlapján Hüpokratesz képmásával (imago gloriosissimi Hypocratis), a jo­ginak (sigillum universitatis utriusque juris: kánonjog és decretalis jog), s végül a bölcsé­120

Next

/
Oldalképek
Tartalom