Levéltári Szemle, 30. (1980)

Levéltári Szemle, 30. (1980) 3. szám - IRODALOM - Gyarmathy Zsigmond: Az üzemtörténetírás kérdései. Bp., 1979. / 513–515. o.

képességnek örvendett, addig Cs. Tábori Hajnalka „A szeghalmi paraszti lakáskultúra változásai a 20. század első felében" címmel az életmód hagyományos formájának meglehetősen kései, majd csak a húszas években meginduló polgárosodását bizonyítja. A tanulmány szövegét kísérő illusztrációs képanyagból is kiviláglik, hogy a lakáskultúrában bekövetkező nagy váltás a régi és az új életmódelemek tartósan egyidejű előfordulása mellett zajlott és zajlik még ma is. Hiányosságként említhető ugyanakkor, hogy a szerző a parasztságot túlságosan egységként kezeli és így kidolgozatlanul hagyja az életmód kétségkívül létező szociológiai tagoltságát. Ugyanebbe a hibába esik Tábori György is. „A szeghalmi nép ruházkodása a 19—20. század fordulóján" c. írás nemek, azon belül életkorok szerint mutatja be a ruházkodási kultúra egyes alakváltozatait, de egy szóval sem utal az egyes rétegeknek alkalmasint az átalakulás, a váltás folyamatában felszínre kerülő elkülönülési törekvéseire. Ezáltal feltáratlanul marad a változás belső mechanizmusa is. Nyéki Lajos „Adatok Szeghalom mezőgazdaságáról" c. tanulmánya révén bepillanthatunk a mai, hetvenes évekbeli Szeghalom életébe is. A viszonylag kevés elemzést, de annál több statisztikai táblát és grafikont magában foglaló közgazdasági áttekintés a jövőben ajánlatos gazdasági stratégiára vonatkozó következtetéssel zárul. Ismertetésünk végére érve megállapíthatjuk: a Szeghalomról csokorba gyűjtött tanulmányok bizonyos hányada már az összegzésre vállalkozhatott, más részük pedig éppenhogy a kutatómunka megkezdését jelzi. A kötetet, amelyre a kettősség nyomja rá a bélyegét, feltétlenül sikeres munkaként értékelhetjük. Ami viszont az olvasóban esetleg hiányt kelt, vagy kritikai ellenvetésre késztet, a kötet eredményeinek birtokában bizton javítható és pótolható a további kutatások során. Gyáni Gábor AZ ÜZEMTÖRTÉNETÍRÁS KÉRDÉSEI Elméleti és módszertani kérdések. Szerk.: Incze Miklós. Magyar Történelmi Társulat, Budapest 1979. Mindenkor a gazdasági problémák megoldása jelenti az alapvető feladatot. A szocializmus alapjainak lerakása idején ténykedő népművelők az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején ebből a felismert törvényszerűségből kiindulva megpróbálkoztak egy olyan fajta közművelődési tevékenységgel, ami a gazdasági problémák megoldásához szükséges tudati hatások kulturális eszközökkel való elérését célozta meg. A magasabb szervezettségű, a kollektív gazdálkodás megteremtése az iparban és mezőgazdaságban egyaránt magasabb kulturális emberi szintet kívánt meg. Ma pedig a bonyolulttá vált világgazdasági hatások pergőtüzében egyértelművé vált, hogy nem lehetséges az elért gazdasági eredményeink megszilárdítása sem, ha nincsenek meg hozzá azok a tudati tényezők, a magasabb 513