Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Szili Ferenc: A Mezőgazdasági Ipari Rt. Somogy megyei vállalatainak szocializálása 1919-ben / 89–98. o.

A jegyzőkönyvben a törvény 61. §-ára való hivatkozással rögzítették, hogy a vállalatok minden élő és holt felszerelését, valamint a béruradalom gazdaságait azonnali hatállyal átveszik. A MIR képviselői természetesen ellenjegyzőkönyveket vettek fel, amelyekben a birtokbavétel ellen tiltakoztak a következőkkel érvelve: 1. A cselédek és a gyári munkások véleményét nem kérték ki, tehát Hamburgerek a munkások megkérdezése nélkül egy agresszív kisebbségre támaszkodva hajtották végre a szocializálást. 2. Az 1919. évi 18-as néptörvény II. szakasza csak a mezőgazdasági földbirtokra, 13. §-a pedig az ahhoz tartozó malmok, szeszgyárak és a mezőgazdasággal kapcsolatos egyéb üzemekre állapítja meg az állam kisajátítási jogait. A részvénytársaság kaposvári cukorgyára és malma nem mezőgazdasági jellegű üzem, azok a béruradalomtól önállóan és függetlenül létesültek, nem is a haszonbérlet területén, hanem a részvénytársaság tulajdonában lévő városi területen. Az érvek között — többek között — az is szerepelt, hogy a cukorgyár legalább hatszor annyi idegen terményt dolgoz fel — három megye területéről -, mint amennyit a béruradalom produkál, de a malomnál is hasonló a helyzet. 3. A cukorgyár és a malom önálló vállalat, s így az 1919. évi 18-as törvény alapján nem lehet kisajátítani. 4. A miniszteri megbízottaknak nem volt konkrét felhatalmazásuk a MIR vállalatainak államosítására, mivel arra jogot csak a földművelési és a népgazdasági miniszter együttesen adhat. 5. Nem fedi a valóságot az a megállapítás sem, amely szerint — a cselédek egységes állásfoglalása alapján — a termelés folyamatossága csak szövetkezeti alapon biztosítható. Éppen ezért a fenti tényállás rektifikálását kérték, javasolva, hogy a gazdasági kerületek cselédjei és az érintett falvak lakói döntsék el, hogy a szövetkezeti termelést, a parcellázást, avagy a régi viszonyok változatlan fenntartását akarják. 6. Végezetül az igazgatóság szerint a bérgazdaság szocializálása ellenkezik az 1919. évi 18. néptörvény szellemével, kiváltképpen annak 12. és 22. §-ával, melyek szerint a belterjes gazdaságokat a kisajátítás alól lehetőleg mentesíteni kell. Éppen ezért a MIR igazgatósága írásbeli beadvánnyal fordult a miniszterelnökhöz, a kereskedelmi, a földművelésügyi és a pénzügyminiszterhez, amelyben tiltakoztak a „törvénytelen" eljárás ellen. A jogi vita azonban a szocializálás tényén nem változtatott a MIR vállalatai Földműves Termelő Szövetkezetek központjának kaposvári cukorgyára, malma és gazdasága néven működött. Ennek ellenére mégis szükségesnek tartjuk a jogi vita hátterének a vizsgálatát. Mindenekelőtt joggal tehetjük fel a kérdést, hogy miért éppen Somogyban és a MIR vállalatainál kezdték el a szocializálást? Az 1919. február 25-i kaposvári Munkástanács ülésén Hamburger Jenő is résztvett, aki sugallta a szocializálás mielőbbi bevezetését. A Szociáldemokrata Párt országos vezetői tudatosan küldték Hamburgert Somogy megyébe, ahol a cselédek, a földnélküli falusi nincstelenek és a törpebirtokos parasztok nagy várakozással tekintettek az 1919. évi 18-as néptörvény elé. A falvakban felhalmozott elégedetlenség a nagybirtok ellen irányulva potenciálisan lehetővé tette az agrárkérdés földosztással egybekötött, azonnali radikális megoldását. A kérdés 91