Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Szili Ferenc: A Mezőgazdasági Ipari Rt. Somogy megyei vállalatainak szocializálása 1919-ben / 89–98. o.

azonban az volt, hogy a szociáldemokrata párt agrárprogramját valósítják-e meg, amely a feudális eredetű nagybirtok helyébe a szocialista viszonyoknak megfelelően a termelőszövetkezeteket kívánta állítani. Nyilvánvaló volt, hogy e koncepcióba a parasztság tényleges vágya, a földosztás nem fért bele. A somogyi falvakban jelentkező földfoglaló mozgalmak és földosztó törekvések így érthetően nyugtalaníthatták a szociáldemokrata párt vezetőit. Hamburger tehát azzal a szándékkal jött Somogyba — három ízben is —, hogy a párt agrárpolitikájának maradéktalanul érvényt szerezzen és úgy irányítsa az eseményeket, hogy azok a termelőszövetkezetek irányába tendáljanak. A MIR béruradalmának a mielőbbi szocializálását azonban nemcsak a parasztság radikalizálása tette indokolttá, hanem az új kollektív szerződésnek a várható következményei is. A Szociáldemokrata Párt országos és helyi vezetői joggal tartottak attól, hogy a magas béreket, a földbirtokosok várhatóan - a cselédek létszámának a csökkentésével fogják majd ellensúlyozni. Az elbocsátott és a munkanélküli cselédek nyilvánvalóan a nagybirtokok felosztását követelték volna. Ez esetben a béruradalom — alkalmasnak látszott arra — mint termelőszövetkezet munkalehetőséget biztosíthatna mindazoknak, akiket a nagybirtok-üzemekből a fenti okok miatt elbocsátanak. Hangsúlyozni kívánom, hogy e kérdésnél a szociáldemokrata párt részéről nem csupán a szociális szempontok játszottak közre, hanem elsősorban a politikai indítékok voltak a döntőek, nevezetesen az, hogy a paraszti radikalizálódást nem a földosztás, hanem a termelőszövetkezet irányába igyekezett levezetni. A földosztás, a paraszti osztályharc kiéleződése, agrárprogramjából adódóan nem lehetett a párt érdeke. Ilyen körülmények között gyorsan és határozottan kellett cselekedni —az 1919. évi 18-as néptörvény engedményeit figyelmen kívül hagyva - a termelőszövetkezetek mielőbbi létrehozása érdekében. Ez a magyarázata annak, hogy a végrehajtás radikálisabb volt, mint maga a törvény. Egyébként a földreformtörvény nem csak a Szociáldemokrata Pártot, hanem a Nagyatádi vezette kisgazda pártot sem elégítette ki. A törvényt balról kritizálva kevesellték, de természetesen azt programjuknak megfelelően, Nagyatádi és pártja ennél még radikálisabb földreformot kívánt, a Szociáldemokrata Párt pedig — miként a fentiekben már utaltunk arra — igazán progresszív lépésnek nem a földosztást — lehetett volna bármilyen radikális -hanem a termelőszövetkezetek létrehozását tekintette. A Szociáldemokrata Párt országos vezetői — köztük Hamburger is — úgy vélték, hogy a MIR vállalatainál példát statuálva, a későbbiekben majd eleve lehetetlenné teszik az alkudozásokat és egyezkedéseket, amelyekre egyébként a törvény lehetőségeket adott. Ezért eltekintünk attól, hogy a MIR igazgatóságának érveit részletesen elemezzük, mivel az eseményeket semmiféleképpen sem tudták befolyásolni, függetlenül attól, hogy a földbirtoktörvényre hivatkozva jogilag a részletkérdésekben esetleg igazuk volt. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy a szocializált üzemek vezetését és a folyamatos termelést miként sikerült biztosítani. A cukorgyárból Kladnigg igazgatónak távoznia kellett, szabadságolták, amely lényegében egyet jelentett a leváltásával, de a Tanácsköztársaság fennállása alatt részére a fizetést minden hónapban kiutalták. A Szocializálási Népbiztosság, termelőbiztosnak Nagy Miklós gépészmérnököt, az Ellenőrző Munkástanács elnökévé pedig Köpe Sándor irodafőnököt nevezte ki, akik a vezetést a cukorgyári 92