Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - Szili Ferenc: A Mezőgazdasági Ipari Rt. Somogy megyei vállalatainak szocializálása 1919-ben / 89–98. o.

18. sz. néptörvényt Somogy megyében először a finánctőke legerősebb „vállalataival" szemben alkalmazták. A Népszava 1919. február 26-i számában hírül adta a kaposvári Munkástanács előző napi ülésén hozott határozatát, amely szerint a közeljövőben a MIR vállalatokat szocializálják. A termelés biztosítása, a lakosság élelmiszerrel és közszükségleti cikkekkel való ellátása érdekében azonban a továbbiakban még szükségesnek tartják mindazoknak a nagybirtok-üzemeknek a szocializálását is, amelyekben az évi termés biztosítva nincs. A kormányszinten — 1918 őszétől - vajúdó agrárkérdés radikális megoldását készítették elő a somogyi falvak földosztó követelései és még inkább a földfoglaló mozgalmak, amelyek a mintegy 35 községet érintő béruradalom felosztását is napirendre tűzték. Az Eszterházy hitbizomány uradalmi jogtanácsosa a MIR igazgatóságának e kérdésről — 1918 télutóján — az alábbiakat jelentette: Somogy aszaló község megbízottai felkeresték és előadták azon kérésüket, hogy szeretnék a község határában lévő földeket bérbevenni. Azonban nemcsak a község lakossága, hanem a majorságban élő cselédek is földhöz kívántak jutni. Hasonló kéréssel kereste fel őt a Rinyakovácsi község kisgazdapártjának elnöke, valamint a földosztóbizottság tagjai, akik azzal állottak elő, hogy a kaposvári bérlethez tartozó Fajankó és Kincses pusztákat már most a tavasszal szeretnék megvásárolni. Az uradalmi jogtanácsos a falu hangulatát ismerve óvta a MIR igazgatóságát attól, hogy a kérések elől mereven elzárkózzék, mivel azzal csak „olajat öntene a tűzre", ezért azt javasolta, hogy a községek földnélküli lakosságának egy részét sürgősen földhöz kell juttatni, mivel ez az egyedüli módja az elégedetlenség felszámolásának, nem is beszélve arról, hogy a majdan sorra kerülő földreform is nyugodtabb légkörben fog így lezajlani. Az általa javasolt megoldás azonban nem valószínű, hogy megnyugtatta volna a földnélküli parasztokat, mivel csupán néhány száz hold területet kívánt az aszalóiaknak haszonbérletbe kiadni. A somogyi események azonban messze megelőzték a fenti javaslatot és egy radikálisabb agrárprogram megvalósítását tűzték a napirendre. 1919. március 3-án dr. Hamburger Jenő és Jászberényi András a földművelésügyi minisztérium megbízottjai - karhatalom kíséretében — megjelentek a MIR kaposvári vállalatainál és a gazdasági vezetőkkel közölték a cukorgyár, a malom és a béruradalom szocializálását. E vállalatok ideiglenes vezetésére megbízottakat neveztek ki, a tiltakozó igazgatókat pedig kártérítési igényeik kielégítésére - az 1919. évi néptörvényre hivatkozva — a földművelésügyi minisztériumhoz utasították. A cukorgyár igazgatója Kladnigg Alajos a fenti eljárás ellen tiltakozott, a jegyzőkönyv aláírását is megtagadta, de a birtokbavételt nem tudta megakadályozni, így kénytelen volt azt tudomásul venni. A jegyzőkönyvet Hamburger Jenő és Jászberényi András miniszteri kiküldötteken kívül Latinca Sándor a földmunkások megyei titkára, Tóth Lajos, a kaposvári szociáldemokrata párt elnöke, dr. Gyetvai János, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt központi titkárságának megbízottja; Rauth György az iparalkalmazottak képviselője; Farkas Adolf, Hevesi Ákos, a magyarországi szociáldemokrata gazdatisztek szakszervezeti titkára, Böröcz István a cselédség főmegbízottja, Szloboda Mihály, a külső iparvállalat főbizalmija; Böröcz István a cselédség főbizalmija; Ambrus Mihály, az igényjogosult kisgazdák főbizalmija, Matók József és Czár Antal cukorgyári bizálmik írták alá. 90