Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - IRODALOM - Gyarmati György: A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár kiadványa a termelőszövetkezeti mozgalom történetéről / 705–710. o.

szövetkezet-történet mely kérdéseire adhatnak választ az iratok. Nem érdektelen pl., hogy a párt megyei szervezetei hogyan ítélték meg a mozgalom mindenkori állapotát, így tárul fel annak a kérdésnek a magyarázata, hogy 1949-ben a tsz-szervezések során miért a III. típusú, azaz a „közösen termelő szövetkezeti csoportok" alakultak döntő többségben. Azért — adja meg a választ az iratok alapján a szerző —, mert a szervezők és agitátorok elhanyagolták a parasztság tájékoztatását arról, hogy „fejletlenebb" I. („táblás művelésű") és II. típusú („átlagelosztású") szövetkezeti formák is alakíthatók. A következő években mérséklődött a III. típusú szövetkezetek erőltetése, s majd csak az MDP II. kongresszusára készülés idején kerül újra előtérbe, közismerten nem az önkéntesség és fokozatosság egyébként hirdetett jelszavának gyakorlati alkalmazásával. Ugyanez „a számszerűségre szinte versenyszerűen való törekvés" — amely a termelésben még csak látszateredményeket sem volt képes produkálni — vált azután újra uralkodóvá az 1953-54-es „mérsékeltebb intermezzo" után, 1955 júliusától. Az 1956 utáni, kezdetben lanyha és bizonytalankodó reorganizálás az évtized végén erősödött fel, s legnagyobb hányadában — mint azt Filep leírásából megtudjuk — az 1959. október és az 1961. márciusi megyei pártértekezlet közötti időben olyan intenzitással folyt, hogy alig másfél év alatt „a megye 234 községéből 231 szövetkezeti község lett, köztük Nyíregyháza város, a megye székhelye is". Dolgozata végén a szerző az Archívumban való kutatás lehetőségeiről és feltételeiről is tájékoztat. Kovácsy Tibor „A paraszti munka keretei (Milota, 1950—1977)" című dolgozatában a Szatmári-síkság egy apró falujának társadalomelemzésén keresztül mutatja be azt, hogy a termelőszövetkezet megjelenése milyen hatással volt a paraszti gazdálkodás és életforma változására. Bevezetőben a helyi példán mutatja be az 1945 utáni agrárátalakulás fordulópontjait és jellemzőit. Mondanivalóját a helyi szövetkezet(ek) egykori vezetőivel készített interjúrészletek közlésével teszi hitelesebbé, forrásait pedig teljesebbé. A falu szövetkezetesítésének 1960-ban történt befejezéséig a szövetkezeti mozgalom itt is az általánosan jellemző fordulatokon keresztül haladt. Ezt követően viszont, ha voltak is átmeneti visszaesések avagy stagnálások, inkább egy vállalkozó szellemű vezetéssel bíró s a közzétett mutatók szerint dinamikusan fejlődő szövetkezetet találunk. Miután a szerzői megközelítés alapja a paraszti munkaszervezet változásainak vizsgálata, a szövetkezeti és a háztáji gazdálkodás elemzésénél is ebből az aspektusból közelít témájához. Ennek történeti elemzése az egyes szövetkezetek közötti gazdálkodásban fellelhető különbségek egyik okát segít megvilágítani. Az történt ugyanis, hogy annak idején az elsőként alakuló termelőszövetkezetekbe — mint az a történeti irodalomból köztudott — jórészt a földosztásból kimaradt agrárnincstelenek avagy néhányholdas, gazdasági felszereléssel és igaerővel nem vagy alig rendelkező szegényparasztok léptek be, akik egy 10—20 holdas középbirtok termelésszervezésében sem voltak elég járatosak, nemhogy a többszáz holdas szövetkezeti gazdaság kormányzásában. Ennek megfelelően a munka megszervezése a szövetkezet vezetőinél is hiányzó gazdálkodási tapasztalatok miatt alacsony színvonalú és hatékonyságú volt. A később jórészt középparasztokból alakult másik szövetkezetben viszont a termelésszervezésre már korábban is jobban rákényszerült tagság és vezetőség ez irányú tapasztalatait a , Jcözösben" is hasznosítani tudta. Ugyanez a 708