Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - IRODALOM - Gyarmati György: A Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár kiadványa a termelőszövetkezeti mozgalom történetéről / 705–710. o.

preferált (nehéz)ipari termelés mellett nem teremtette meg a mezőgazdaságban bekövetkezett termelési viszony változás agrárgépipari, üzemgazdasági, foglalkoztatási feltételeit. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének 1957 utáni kérdéseivel foglalkozó tudományos igényű történeti megközelítések kisebb számából is következik, hogy a tanulmányszerző a historiográfia kérdésfeltevései és (esetleg eltérő) következtetései helyett inkább a termelőszövetkezet-történeti kutatások vizsgálati szempontjairól szólt. A termelőszövetkezeti szektornak a mezőgazdasági termelésben uralkodóvá válása a hatvanas évtized elején egyúttal annak a második agrárforradalmi folyamatnak a lezárulását is jelentette, amelynek eredményeként az agrárnépesség háromnegyed része a termőföld hasonló arányú hányadán a továbbiakban szövetkezeti keretek között termelt. Az pedig, hogy az agrártermelés a következő másfél évtizedben úgy duplázódott meg, hogy a szövetkezeti földterület alig nőtt, a létszám pedig 10%-kal csökkent, egyúttal a mezőgazdasági termelés gépesítésének növekedését, s ezen túl az agrárüzemi termelés iparszerűvé válásának megerősödését is jelenti. A bevezető tanulmány szerzője azáltal, hogy zárásképpen a parasztság 1945 utáni átalakulásának főbb kérdéseit minden különösebb megokolás nélkül fűzi a szorosabb értelemben vett mezőgazdaság-történeti rész után, mintegy magától értetődőnek tekinti azt, hogy igényes, színvonalas agrártörténet nehezen képzelhető el az agrártársadalom történetének egyidejű művelése nélkül. Gyarmathy Zsigmond tanulmányában a megyei szövetkezeti mozgalom történetének a tanácsi iratok tükrében való bemutatására vállalkozik. A feldolgozás során a szerző alkalmanként már túllép az egyszerű forrásismertetésen, s a történeti irodalom vonatkozó eredményeivel egybecsengő kritikai forráselemzésbe mélyed (különösen az 1945—1952 közötti időszakra vonatkozóan). 1953-tól azonban beszüremlik az interpretálásba a korabeli politikai zsargon néhány olyan eleme („az ellenség kihasználta . . . ", „az ellenség támadásba indult" stb.), amellyel a történeti szemléletnek legalább annyira nehéz mit kezdeni, mint annak idején e kategóriát valósághű konkrétummal megtölteni. Ugyancsak vitatható, s a szakirodalom megállapításainak is ellentmond, hogy az 1955-ben az adminisztratív eszközök újbóli felélesztése által kikényszerített számszerű növekedést olyképpen értékelhetnénk, mintha a tsz-mozgalom „nagyobb méretű fejlődésnek indult" volna. Külön is szólni kell azonban a cikk második részéről, ahol a szerző (aki egyben a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár igazgatója) a kutatás számára sok hasznos információval szolgáló leírását adja azoknak a forráscsoportoknak, melyek a termelőszövetkezeti mozgalom régión belüli kutatását megkönnyíthetik. Részletesen szól a levéltárnak azokról a szinte forrásmentésnek is beillő fáradozásairól, melynek során az egyes szövetkezetek történeti értékűvé „érett" iratanyagait beszerzi. Külön megjelöli a legfontosabb — minden szövetkezettől igényelt — irattípusokat, és nem kerüli el a figyelmét az sem, hogy a megyén belül is meglevő természeti adottságokból és a termelés szerkezetének különbözőségeiből eredő eltérések milyen követelést támasztanak a levéltárral szemben az irányban, hogy minden jellegzetesen elkülönülő kistáj egy-egy szövetkezetének teljes anyaga levéltári őrizetbe kerüljön. A soron következő cikk szerzője, Filep János, a megyei pártarchívumban található archív anyagok forrásismertetésére vállalkozott, részletesen taglalva, hogy a termelő707