Levéltári Szemle, 29. (1979)
Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - FIGYELŐ - Körmendy Lajos: Proveniencia, pertinencia, nemzetközi levéltári jogviták / 671–683. o.
A konferencián többször is fölvetődött a mikrofilmezés szerepe. Több ország benne látja a megoldás kulcsát. Az USA egyenesen azt állítja, hogy a mikrofilmtechnika jelenlegi fejlettsége mellett az iratok eredetiben történő átadása már túlhaladott. 32 A mikrofilm azonban nem csodaszer, ezzel a résztvevők többsége is tisztában volt. Külön munkaülés foglalkozott a problémakör technikai vonatkozásaival, ugyanis az iratátadás, akár eredetiben, akár mikrofilmen történik, rendkívül bonyolult és költséges műveleteket igényel: rendezés, segédletkészítés, illetve előkészítés, mikrofilmezés, tárolás és szállítás az egyik oldalon — a kapott iratanyag vagy a mikrofilmek fogadásának és őrzésének megfelelő feltételek kialakítása és biztosítása a másik oldalon. Ennek a nagyon fontos aspektusnak a hangsúlyozása a konferencia érdeme. A résztvevők közti konfliktust sejteti az a tény, hogy hat fejlődő ország határozattervezetét a konferencia nem fogadta el. A küldöttek többsége által végül elfogadott határozatok és ajánlások az előbb részben említett elveket rögzítették (a levéltári örökség visszaszerzésének joga; az információhoz való jog; a fondok tisztelete; a közös vagyon elvének előnyben részesítése). Végül a Kerekasztal javasolta a Nemzetközi Levéltári Tanácsnak, hogy hozzon létre: 1. egy olyan leltárat, mely minden olyan fondot feltüntetne, mely az őrzőn kívül más országokra vonatkozik; 2. egy, az iratátadásokra és a hozzáférésre vonatkozó reprezentatív szerződés- és egyezménygyűjteményt; 3. a jogviták felszámolásakor alkalmazható, alapelveket és alapfogalmakat tartalmazó tanulmányt; 4. egy tanulmányt a mikrofilmezés finanszírozásának módozatairól. 1978 márciusában ült össze Párizsban az a szakértői bizottság, melynek feladata az volt, hogy megvizsgálja a cagliari konferencia eredményeit, ajánlásait, és ennek alapján kidolgozzon olyan irányelveket és gyakorlati tanácsokat, amiket aztán az UNESCO főigazgatója a 20. közgyűlés elé terjesztett. 33 A szakértők lényegében ugyanazokat a vezérelveket javasolták, mint amit Cagliariban elfogadtak. A területi provenienciáról viszont nem esett szó. Cagliarihoz képest még abban történt eltérés, hogy a retroaktív szuverenitás elve is belekerült a legfontosabb ajánlott alapelvek közé. Viszont a jövőbeni megoldások elősegítését célzó nemzetközi akciók tekintetében már jelentős „finomítások" történtek: 1. a Kerekasztal által ajánlott, minden országra vonatkozó leltár beindítását felfüggesztették, csak a folyamatban levő afrikai, ázsiai és latinamerikai történeti források kalauzához ígért támogatást az UNESCO; 2. „feasibility" tanulmány készül annak a megvizsgálására, hogy hogyan lehetne gépileg feldolgozni az idegen levéltárakban őrzött, nemzeti forrásokra vonatkozó adatokat; 3. a tervbe vett reprezentatív, 201 ismert szerződést és egyezményt magában foglaló gyűjtemény helyett a hozzáférés szabályait, a közös levéltári vagyonok felállítását, és iratátadásokat tartalmazó bi- vagy multilaterális egyezménymodellek kidolgozásához nyújt segítséget az UNESCO; 4. az UNESCO intézkedik egy ,,pilot projet" kidolgozásáról, mely a fejlettek technikai tapasztalatait nyújtaná át a debütáló országoknak; 5. az UNESCO támogatná egy nemzetközi mikrofilmezési alap létrehozását segítő „feasibility" tanulmány elkészítését; 6. egyéb intézkedések,melyek a már megvalósuló programok kiszélesítését céloznák: 680
