Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - FIGYELŐ - Körmendy Lajos: Proveniencia, pertinencia, nemzetközi levéltári jogviták / 671–683. o.

pl. szakmai és technikai segítség adása a visszajuttatott levéltárak megfelelő őrzésére, a nagyobb másolatmennyiség átadására kötelezettséget vállalt országoknak stb. Ez a nemzetközi akcióprogram is jól szemlélteti, hogy a 78-as szakértői bizottság, és ennek nyomán az UNESCO a cagliari konferencia bázisáról határozottan továbblépett, és konkrét programot tűzött ki. Ezzel a nemzetközi viták kiléptek elméleti medrükből, és megkezdődött a nagyobb gyakorlati feladatok végrehajtása. Megjegyzések Joggal merülhet föl a kérdés, hogy vajon van-e annak különösebb értelme,hogy az ENSZ szervei elméleti határozatokat hoznak, hiszen ezek korántsem kötelező érvényűek egyik állam számára sem. Láttuk, hogy a levéltárak, különösen a történetiek, milyen becses kultúrkincsei a népeknek. Ilyen kincset mindenki szívesen a magáénak vall, illetve senki sem ad ki szívesen a birtokából. Igazat kell adnunk az olasz levéltárosoknak, amikor azt állítják, hogy a követelő ország igényeit 95%-ban kielégíti a mikrofilm.

34 Illetve csak kielégítené, mert kevés olyan ország akad, amely beérné mikrofilmmel. Az illető országok eredetiben akarják birtokolni az iratokat még akkor is, ha ez - kutatás szempontjából — semmilyen pluszt nem ad nekik. Ha tehát ilyen értékes a vitatott dolog, akkor hogyan várható, hogy egy ország, ha módjában áll, érdekei ellenére cselekedjék csak azért, mert egy UNESCO-határozat ezt előírja? Nem hiszem, hogy az UNESCO tisztviselőinek illúzióik lennének a határozatok hatásosságát illetően. Viszont annak is tanúi lehetünk, hogy az utóbbi két évtizedben kialakult a nemzetközi levéltárosi közvéleményben egy olyan egységes álláspont némely alapelvet illetően (pl. a fondok tiszteletének, illetve megbonthatatlanságának az elve), amely manapság már szinte erkölcsi kényszert jelent, és amivel szembefordulni nem hálás szerep. A nemzetközi fórumokon hosszú távon az egyéni vagy csoportérdekek semlegesítik egymást, és a közös levéltárosi alapelvek maradnak fenn. Legalábbis az utolsó húsz év eseményei ebbe az irányba mutatnak. Hogy ez az irányzat a jövőben is megmarad-e, ebben reménykedhetünk, bár ez már elsősorban nem a levéltárosokon múlik. Jegyzetek 1 Actes de la sixiéme Conférence internationale de la Table ronde des Archives, Paris 1963. 13. p. Fülöp egyben megtiltotta, hogy a Navarrára csak vonatkozó iratokat kiadják. Ezekről — ha a navarrai király ezt kérte — másolat volt adható. 2 A felosztás jobbára az 1976-os szakértői bizottság jelentése alapján készült (Réunion consultative pour la possibilité de transférer les documents provenant d'archives constituées sur le territoire d'autres pays, Paris 1976. CC. 76/Ws/9). 681