Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - ADATTÁR - Erdődy Ferenc: Adatok a somlóvári kastély építésének történetéhez / 569–577. o.

Ez feles óvatosság volt, mert tudtommal sohasem merült fel annak szükségessége, hogy a ház nagyobbítandó legyen: mindenütt, az eredeti terv méretei nyertek alkalmazást. „1820. febr. 24. Pincze 14 öl 4 láb hosszú Pincze 4 öl 5 láb széles 130 D öl 2 öl mély Fundamentum: 66 futó Öl, 3 láb széles, 4 láb mély. Épületfa Ivánéról jött. Kisebb méretű fa a dobai és szajki erdőkről." A szükséges téglamennyiséget és meszet a gazdaságok maguk állították elő. Vályogvető cigányok, olcsó munkaerők segítségével, a tűzifának pedig, ami az égetéshez kellett, alig volt értéke. Egy ilyen nagyméretű klasszikus stílusú ház egy vele arányban álló lépcsőházat, főés melléklépcsőket is megkívánt: ezek tervezésével Engl mérnök lett megbízva.

5 „Márvány lépcső terveztetett, almási (Dunaalmási) kőből. A kislépcső fából. Engl Architekt tev# szerint." „Pince nélkül 6478 FI. WW. Pincével 7326 Ft. WW."

6 Talán most itt tisztázhatnánk, hogy volt-e Űj-Somlóvár előtt ugyanazon a helyen egy régebbi épület, ahogy a családi fáma tartotta, sőt hogy ezt beépítették volna az új házba? Ilyet valahol az előcsarnok melletti portás-inas szoba és nagy lépcső alatt véltek? Ez a feltevés nem lehet helytálló, hisz úgy láttuk, hogy a munkák nagy földmunkákkal, az alapok kiemelésével kezdődtek. A nagy pince 27,5 X 9,5 méter nagyságú volt, ami a kastély közepének és legnagyobb részének felel meg, lehetséges azonban, hogy a két végén levő valamelyik kiugrás, esetleg a konyha felől levő, lehetett a régi ház? Nem hallottam soha, hogy bárhol is utalás történt volna, akár levélben, számadásban vagy egyéb irományban, hogy itt egy lakóépület lett volna, melyet legalább részben be lehetett illeszteni az új tervbe. Megjegyzem, hogy a kis kastély, nagy istálló és kocsiszín s a többi épület is csak mind későbbi építkezés. Régebben csak Pinkóczon volt valami kisebb istálló, karám, szín. Gondolom, ha lett volna más épület, Giay bizonyára kijegyezte volna. Dobán azonban biztosan volt valamilyen gazdasági épület és ház. A fentebbi kérdést tehát nem tudjuk egyértelműen megválaszolni. Ezenkívül a családi fáma azt is tartotta, hogy Üj-Somlóvár egy mesterségesen összehordott dombon épült. Ez, azt hiszem, csak annyiban igaz, hogy nagy földmunkákat kellett elvégezni a meglevő domb környékén, de hogy az egész dombot felépítették volna, technikailag lehetetlennek tartom. A mesteremberek legnagyobb része bizonyára Anreith és Woyta állandó alkalmazottaiból kerültek ki: erre vonatkozólag ugyan feljegyzést nem találtam, de a jó és gyors eredmény azt bizonyítja, hogy megfelelő számú és képesítésű munkás dolgozott. A különleges szakmunkákra a hazai iparosokon kívül külföldieket is foglalkoztattak. így Bécsből hozták az asztalos és lakatos munkásokat, a mozaik-, a gipsz- és stukkószakmunkásokat pedig Olaszországból szerződtették. 571