Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Bánki-Horváth Mihályné: A levéltár és a levéltáros munkakörének alakulása Kiskunfélegyházán / 557–563. o.

szaporodó iratanyag rendbentartása, mint a körlevelekből is kitűnt, több kívánnivalót hagyott. Maga az a tény azonban, hogy az ezernyi gonddal küzdő új település, keletkezése után 32 évvel már archívumról gondoskodott, nagyjelentőségű. Az archívum feladata az őrzés volt. A közigazgatás ügyvitele során keletkezett iratok, a privilégiumok és statútumok őrzése mellett helyet kaptak a magánosok végrendeletei is, melyekről az 1799. jász—kun statútum VIII. pontja kimondja, hogy ,jaz elkészített végrendeletet 15 nap alatt a tanácshoz megőrzés végett beadni tartoznak". Az archívum kifejezést 1848-ig használták, később magyar megfelelője, a levéltár váltotta fel. A levéltár kulcsát és a város pecsétjét tisztújítás alkalmával, ünnepélyes keretek között közgyűlés előtt adták át az új tisztségviselőnek.

8 A pecsét és a levéltár kulcsának ugyanazon személyre bízása is aláhúzza a levéltárnok-nótárius megbecsülését. Tisztségének elfoglalásakor esküt tett, melynek fennmaradt szövegében olvasható az alábbi részlet: „ . . . a városnak helyes és törvényes titkait senkinek, kivált kívül valóknak ki nem beszélem, vagy akár mely móddal ki nem jelentem, a kezemen forgó minden hasznos és titkos leveleket sem eredetiképpen sem párban, a tanácsnak híre és parancsolatja nélkül ki nem adom".

9 A két tisztség elválása 1871-ben kezdődik, amikor Hegyi László a Jász—Kun Kerületnek már nem mint nótárius, hanem mint levéltárnok küld jelentést a levéltárban található országgyűlési iratokról.

10 Hegyi László után ismét az aljegyző Nagy Antal kezelte a levéltárt egészen 1874-ig, amikor betegsége miatt tőle a főjegyző vette át a kezelést, melyet szabályrendeletben megszabott kötelességén felül végzett. 1876-ban a Jász—Kun Kerület felbomlása után Kiskunfélegyháza Pest—Pilis—SoltKiskun megye része lett. A megyei közigazgatás rendjébe való beilleszkedés maga után vonta a megye levéltárával, levéltárnokával való kapcsolat kialakulását. Ebben az időben a megye levéltára már 9 teremben volt elhelyezve, élén fő- és allevéltárnok állt. Az 1878-as városi szervezési szabályrendeletben ennek ellenére nem szerepel a levéltárnok, a levéltár kezelését továbbra is az aljegyzőre bízzák. Az országos levéltárnok kérésére a belügyminiszter tájékoztatást kért a levéltárak állapotáról. A válaszból tudjuk, hogy a levéltár a városháza emeleti helyiségében száraz helyen volt. Az iratokat részben állványokon, részben szekrényekben tartották. A polgármesteri jelentés szerint a legsürgősebb feladat a levéltár nagyobbítása és rendezése volt, különösen az 1848—1872-ig terjedő főbírói és tanácstörvényszéki iratokra nézve.

11 A figyelemfelkeltő felhívás után a képviselő testület 3 tagú bizottságot küldött ki a helyzet megvizsgálására és j avaslattételre, „hogy a levéltár megfelelő karba hozassák"}

2 Háromhónapos vizsgálódás után, 1881. március 27-én tett jelentést a kiküldött bizottság. Előterjesztették, hogy: ,Az állványok és fiókok már nem elegendők, az iratok a földön kupacokban vannak, melyekben lehetetlen még a levéltárt kezelőnek valamit is megtalálni, ezért állíttasson fel új állvány. 18484g az iratok jó rendben vannak, de 18481861-ig már nem volt rendesen kezelve . . . 1861-1872-ig volt rendezve, de még sok a feladat, különösen a telekkönyvi és árvaszéki iratok rendetlenek. Ezen rendetlenség okát a bizottság leginkább a kormány s ezzel együtt a rendszer gyakori változásában látja, és abban, hogy a levéltár kezelése még az üyénben teljesen járatlan s tapasztalatlan egyénekre bízatott, s ezek is egyéb teendőkkel voltak elfoglalva." 558