Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

A közös pénztár kezelése és számadásai A Máriássy család egyetemét érintő bevételekről és kiadásokról a vizsgált korszakban 1845-ig két külön számadást készítettek. Ekkor a márkusfalvi és wagendrüsszeli számadásokat összevonták, és ezt követően a családi pénztárnok feladata az így létrehozott „közös pénztár" felügyelete és az erre vonatkozó éves kimutatások elkészítése volt. A tárgyalt időszakban a család pénztárnoka 1852. március 29-ig Máriássy Napóleon volt, majd egy évig Máriássy Albert töltötte be ezt a hivatalt, akinek helyére — lemondása után — a családülés 1853. június 30-án Máriássy Tiborcot választotta meg, aki így egyszemélyben három, a családi birtokigazgatás szempontjából rendkívül fontos posztot — családi igazgató, családi pénztárnok és erdei zárgondnok — töltött be.

51 Máriássy Tiborc párhuzamosan a családi erdők állapotának javítását célzó tervezetével, az 1852. március 29-én tartott családülésen egy olyan, jól áttekinthető „számviteli rendszer" bevezetését javasolta, mely bármikor lehetővé teszi a pénztár pillanatnyi helyzetének megállapítását, és ezáltal biztosítja a netán szükséges „mentőintézkedések" megtételét is.

52 A családi igazgató négy pontból álló javaslatának előterjesztése előtt felsorolta a család közös jövedelmeinek forrásait. Eszerint a környéken működő bányáknak eladott épület- és tűzifák árán, az erdei kihágásokból származó összegen kívül aMáriássyak közös jövedelmei különböző, a család tulajdonában levő rétek és más területek béréből, évi adójából és más kisebb bevételekből állottak.

53 A későbbiekben a fentiek mellett - ezt Máriássy Tiborc ekkor nem említhette — a család jövedelmét gyarapították a már általunk jelzett, zárgondnoki utalvány nélkül eladott fák és 1853-tól pedig a családtagoknak utalvány mellett eladott épületfák árából befolyt összegek is. A Máriássy Tiborc által javasolt, a közös pénztár számadásait áttekinthetőbbé és pontosabbá tenni kívánó rendszer - annak ellenére, hogy csakhamar ő lett a családi pénztárnok — nem teljes egészében valósult meg, hanem a továbbiakban csak annak egyes elemeit alkalmazták a kimutatások elkészítésénél. A családi pénztárnok minden évben számlákkal kiegészített számadásokat készített, mely külön-külön tüntette fel a tárgyévben esedékes járandóságokat, a tényleges pénzbevételeket, a maradék tartozásokat és a kiadásokat. Az 1850-es években a számadásokat minden esetben külön az erre a célra választott számadásvizsgáló bizottmány vizsgálta át, és munkájának eredményéről a legközelebbi családülésen számolt be. Ekkor a pénztárnok a bizottmány által emelt esetleges kifogásokra adott magyarázatot, és ezt követően esetenként sor került a számadások végösszegének módosítására.

54 A közös pénztár kiadásainak döntő többségét a család közös birtokainak és peres ügyeinek kézben tartását végző személyzet fizetése, az 1852 óta a családi erdőkre kivetett évi adó és az 1853. évi úrbéri pátens előírásai alapján megindult birtokrendezési eljárással kapcsolatos legkülönfélébb ráfordítások (mérnöki munkálatok és hitelesítések díja, útiköltségtérítések stb.) emésztették fel. A közös pénztár kiadásai között szerepeltek azok az összegek is, melyeket a családtagok maguk között osztottak fel.

55 Ismereteink szerint — az 1853-ban a zárgondnoki pénztárból kiemelt 15 000 vft-tal együtt - a családüléseken 1853 és 1857 között összesen 53 000 vft-nyi pénzösszeg felosztásáról van tudomásunk, az alábbi időpontokban:

56 509