Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

1853. június 304n 15 000 vft 1854. június 204n 15 000 vft 1855.június 25-én 5 000 vft 185 7. szeptember 21 -én 18 000 vft Korszakunkban sem az ezt megelőző, sem pedig az ezt követő időszakban nem találtunk hasonló, a közös vagy a zárgondnoki pénztárból származó összeg felosztására utaló nyomot. Ez a közös pénztár 1853 előtti „gyengécske" állapotával és 1857 után a család egyéb irányú — elsősorban a birtokrendezési eljárással kapcsolatos — nagyobb kiadásaival magyarázható. (Erre vonatkozóan lásd a 4. sz. mellékletben közölt éves készpénzmaradványok összegét.) A közös pénztár bevételei — amint ezt a pénztár éves számadásainak általunk készített összesítése (3. sz. mell.) mutatja — elsősorban a bányáknak és a családtagoknak eladott fa árára és az erdei zárgondnoki pénztárból az ide átkerülő összegre, azaz a különböző címen befolyt erdei jövedelmekre támaszkodott. Ez utóbbi kimutatás számsoraihoz szeretnénk hozzáfűzni, hogy a zárgondnoki pénztár bevételeinek említett okok miatti, 1862-től történő megszűnése és a faeladás megtiltása következtében a családi közös pénztár aktív egyenlegét 1862-ben csak nagyarányú, 10 000 oé. ft értékű kölcsön felvételével sikerült biztosítani. 1863-ban pedig minden erőfeszítés ellenére a közös pénztár egyenlege — a fenti kölcsönök több mint felének visszafizetése és a birtokrendezési eljárásban közreműködő mérnöknek járó kiadások miatt — passzívvá vált.

57 Összefoglalás A fentiekben igyekeztünk áttekinteni a középbirtokos Máriássy család gazdaságitársadalmi viszonyainak egyes elemeit az 1840-es és az 1860-as évek között. Ennek keretében elsősorban a birtokigazgatás rendszerét és a család viszonylag nagy — több mint 13 000 kh — kiterjedésű erdőinek kezelését, hasznosítását tettük vizsgálat tárgyává. Eddigi kutatásaink során felhasznált forrásanyag segítségével a család gazdasági viszonyaiban az adott időszakban regisztrálható változások egybeesnek a középbirtokos nemességről szerzett korábbi ismereteinkkel. A 19. század első évtizedében indított arányosítási per során bekövetkezett az addig a család közös tulajdonában levő, a Szepes megyei ősi adománybirtokon létrehozott márkus- és batizfalvi uradalom nagy részének felosztása a családtagok között. Így az általunk vizsgált időszakra a Máriássy család közös birtokai az 1806-ban törvényszéki zár alá került erdőkre és — adatszerűségek híján — általunk ismeretlen kiterjedésű rétekre és pusztákra redukálódtak. A családtagok saját birtokainak üzemvezetését és az azokon alkalmazott termelési módszerek vizsgálatát jelen dolgozatunk keretei közé elegendő forrás hiányában nem tudtuk bevonni. A közös családi vagyon felosztása jelentősen elősegítette a családtagok gazdasági differenciálódásának felgyorsulását. így közülük több, a számukra a vagyonfelosztáskor juttatott viszonylag kis kiterjedésű és a piaci értékesítési lehetőségektől távoleső, és az ennek következtében fellépő tőkehiány miatt korszerűtlenül kezelt birtokaira uzsora510