Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

A Máriássy család közös birtokainak igazgatása és személyzete 1841 és 1863 között A továbbiakban a Máriássy család kezére került birtokok közül kizárólag azokkal foglalkozunk, melyek Szepes megyében terültek el, és a legősibb adománybirtokon létrejött márkus- és batizfalvi uradalom részei voltak. Az uradalomhoz korszakunkban 1 mezőváros (Wagendrüsszel), 9 helység (Batizfalva, Csépánfalva, Gerlachfalva, Haraszt, Leszkovján, Márkusfalva, Poracs, Teplicska, Zavadka), 2 nagyobb (Hnilcsik, Kotterbach) és több kisebb (Bindt, Sontagsgrund stb.) puszta tartozott. Ezek a már említett arányosítási per előtt osztatlanok voltak, és a család közös tulajdonát képezték, így igazgatásuk a család egyéb közérdekű ügyeinek intézésével együtt a 18. század közepétől kezdődően nemzetségi vagy más néven családüléseken (concursus familiae, congregatio famíliáé) történt.

6 Az egyes közép- és nagybirtokos családok közös vonatkozású ügyeik intézésére már a 16—17. századtól kezdve családi tanácskozmányt hívtak össze, amelyek — a későbbi családülésekkel ellentétben — szervezetileg csak ideiglenes, kialakulatlan és alkalomszerű gyűlések voltak. A későbbiekben ezek a tanácskozások egyre inkább állandósultak, és szervezetük is lassanként megszilárdult. Az így kialakult családülések működésének dokumentumai a tanácskozások minden lényeges elemét részletesen rögzítő családülési jegyzőkönyvek és az ezekhez csatolt különböző, a tárgyalás során felhasznált iratok voltak. A Máriássy család legkorábbi családülési jegyzőkönyve 1746-ból való, és ezt követően 1863-ig szinte hiánytalanul rendelkezésre állnak.

7 A Máriássyak esetében a vizsgált korszakban a családülés hatásköre kiterjedt: 1. a közös ingatlan vagyonnal (kezelés, adás-vétel), 2. úrbéri és egyházi (kegyúri), 3. a családi pénzvagyonnal (felosztás, felhasználás), 4. a különböző peres ügyekkel és 5. a családi levéltárral kapcsolatos kérdésekre. A családülésen való megjelenés joga a család minden felnőtt férfi tagját megillette, de a gyámi hatalom alatt állók is részt vehettek — igaz, szavazati jog nélkül —, míg az elhunyt férfi családtagok özvegyei teljes jogú tagok lehettek. A családülés a megjelent családtagok számától függetlenül határozatképes volt, és az elfogadott határozatok a meg nem jelentekre is kötelező érvényűek voltak. A családülések sajátságos - a Máriássyak esetében gyakran alkalmazott — formája az ún. kisgyűlés (particularis concursus familiae), melyet valamilyen késedelmet nem tűrő ügy tárgyalására hívtak össze. A családülés vezetője az elnök, egy idősebb családtag volt. Őt illette meg a családülés összehívásának joga, és a családtagok az általa küldött meghívólevéllel együtt gyakran megkapták a napirendi pontokkal kapcsolatos iratokat, jelentéseket és az ügyek pillanatnyi állására vonatkozó, a tárgyaláshoz előzetesen szükséges információkat is. Kállay István megállapítása szerint a birtokos családoknál a családülés elnöke általában előzetesen választott, állandó személy, a családigazgató volt. A Máriássyak esetében - legalábbis 1841 és 1863 között - más gyakorlat alakult ki. Itt az elnök nem választott személy, hanem minden esetben a jelenlevő legidősebb családtag. Feladata formálisnak 501