Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Tilcsik György: A középbirtokos Máriássy család birtokigazgatása és erdőkezelése, 1841–1863 / 499–522. o.

tekinthető, hiszen az összehívás és a fent említett előzetes referálás a nemzetségi (családi vagy helybeli) igazgató feladatkörébe tartozott. A Máriássyak esetében a vizsgált korszakban — ellentétben az általános gyakorlattal — nem vált külön a családi igazgató és a közös javak kormányzójának funkciója. A Máriássy család mindenkori igazgatója, egyben a közös javak kormányzója ellenőrizte a családi (közös) pénztárnok számadásait, és őrizte a családi pénztárhoz tartozó irományokat, jegyzőkönyveket, a családi levéltár kulcsait és a családi pecsétet is. A családi pénztárnok a közös jövedelmekkel kapcsolatos éves számadásokat készítette el, melyekre vonatkozóan be- és elszámolási kötelezettsége volt a családülés felé. E két utóbbi funkcióhoz hasonlóan a családi jogigazgatót (familiae causarum seu jurium director) is a családülésen, a családtagok közül választották. Legfontosabb feladata a család közös pereinek kézben tartása és az ezekhez szükséges iratok beszerzése volt. A családi jogigazgató feladatköréből adódóan nem tartozott a közös javak irányítását végző személyek közé, és ezért nem is kapott — eltérően a birtokigazgatásban részt vevő állandó személyzettől — rendszeres fizetést. A családi jogigazgatót munkájában a családi ügyvéd segítette, akit a családi igazgató jelölése, javaslata alapján a családülésen választottak. Korszakunkban a Máriássy családülések az ügyintézéshez többször is különböző alkalmi bizottságok kiküldését határozták el. Anélkül, hogy ezek kiküldésének és működésének pontos körülményeit ismertetnénk, utalunk arra, hogy közülük a legfontosabb a számadásvizsgáló bizottság volt. Ez a családi pénztárnok által elkészített éves számadások ellenőrzését végezte. Munkáját a Máriássy család esetében 1853-tól a - külön erre a célra létrehozott funkciót betöltő — pénztári ellenőr vette át. A családüléseken az elnöki megnyitót szinte minden esetben az előző ülés jegyzőkönyvének felolvasása, kiegészítése, pontosítása és hitelesítése követte. Ezután a tárgyalásra kerülő ügyeket általában a családi igazgató, ritkábban más megbízott személy — családi jogigazgató, családi ügyvéd vagy az erdei zárgondnok - referálta. Ennek alapján kezdődött meg a tárgyalás, és a végső fázis a szavazás alapján kialakított többségi határozat megszövegezése volt. Legtöbbször az ügyek fontosságának sorrendjében haladtak, és a családülés szinte minden esetben több napon at tartott.

8 A családülés jegyzőkönyvét a családi (nemzetségi) ügyvéd, majd a családi (nemzetségi) jegyző készítette el. A Máriássy család külön családi jegyzőt 1855-től kezdődően alkalmazott, Sváby Ferdinánd személyében.

9 1856-tól a nemzetség közös tisztviselői közé tartozott egy, a családi ügyvéd mellett működő, külön az aktuális birtokrendezési kérdésekkel foglalkozóügyvéd is. A fentieken kívül a közös birtokok igazgatásában - közelebbről a családi erdők kezelésében és hasznosításában — az alábbi személyzet vett részt: az erdei igazgatás első embere a zárgondnok volt. Az általa kiállított utalványokra történt meg - a családtagok éves járandóságát is ideszámítva — az igénylők részére a tűzi-, az épület- és szerszámfa kiadása. Utalvány nélkül is történt faeladás, de megállapításunk szerint erről a zárgondnoknak minden esetben tudomása volt. A zárgondnok irányítása alatt a kotterbachi erdőkerületben egy főerdészi (erdőmesteri), a hnilcsiki és a batizfalvi erdőkerületben összesen két, majd 1852-től - miután 502