Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Székely Vera: Az archontológia művelésének kérdései / 489–497. o.

Székely Vera AZ ARCHONTOLÓGIA MŰVELÉSÉNEK KÉRDÉSEI* Az archontológia az utolsó évtizedben újjászülető tudományágak közé tartozik. Ennek a megújulásnak számos oka van, amelyek közül első helyen említeném az egykorú egyházi és világi sematizmusok, a tiszticímtárak korszakonként változó teljes vagy részleges hiányát, továbbá azt a tényt, hogy e hiányok mielőbbi pótlása a levéltári elméleti és gyakorlati munka, de a történettudomány számára is egyre fontosabb feladattá válik. Tanúságul hadd idézzek egy nem levéltáros történészt, Benda Kálmánt, aki az Országos Levéltár 1971—1975. évi kutatási tervéről az Akadémia Történeti Bizottsága számára készített opponensi véleményében azt fejtegette, hogy „ . . . minden magyar történész érzi a történelmi archontológia hiányát, egy olyan kézikönyvszerű kiadványt, mely az egykori tiszticimtárak mintájára felsorolná a királyi udvartól kezdve a kormányzat, a megyék, a városok, az egyházak főbb méltóságait és tisztségviselőit, később tisztviselőit. Minden történész (és levéltáros) szempontjából örvendetes volna, ha az Országos Levéltár tervbe venné a teljes archontológiának az elkészítését, amelynél nem is a polgári, hanem a feudális korszak összeállítása jelenti majd a nehezebb munkát." De hadd tegyem hozzá, hogy a feudáÜs korszaknál is nehezebb, ha ugyan egyáltalán megoldható feladatot az 1945 utáni korszak archontológiájának elkészítése jelenti majd. Ennek a „ránk rótt" és beláthatatlan, jóformán egész történelmünk kormányzati és igazgatási kereteit rekonstruáló munkának — bár néhány publikáció már megjelent, s néhány kézirat elkészült — még a legelején vagyunk. Ugyanakkor — talán megkockáztatható ez az állítás — a kézikönyvek korszakát éljük, a szakmai, de a szakmán kívüli történeti érdeklődésű nagyközönség is egyre nagyobb várakozással tekint minden ilyen jellegű kézikönyv vagy lexikon megjelenése elé. A háború utáni évtizedekig nem került és nem is kerülhetett sor sem kézikönyvek szerkesztésére, sem az archontológia elméleti és gyakorlati művelésére, mert az erre elsősorban hivatott levéltárosoknak akkor más és fontosabb feladataik voltak. Az azóta eltelt idő alatt sok mindent el lehetett végezni, de sok mindenről kiderült, hogy nem végeztük el. Most eljutottunk odáig, hogy kerül idő és lehetőség ezeknek a hiányoknak a pótlására, s ezen belül az archontológia gyakorlati művelésére. De miből áll ennek a tudományágnak az elmélete és a gyakorlata? Az archontológia eredeti jelentésének megfelelően — amint ezt Benda Kálmán is nagyon pontosan megfogalmazta — az országos kormányzati szervek, a helyi közigazgatás, a pénzügyigazgatás, az egyházak tisztségviselőivel, az * Elhangzott az Országos Levéltár 1979. március 28-i vezetői értekezletén. 489