Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

Bezdán említi, hogy 1900-ban Forgiarini szegedi szalámigyáros (a keresztnevét nem tudja) kért és kapott a községtől földet szalámigyár alapítására (137). Ezt találta a közgyűlési jegyzőkönyvben. Hallgatásából .arra következtet az egyszerű olvasó, hogy Szőregen lett szalámigyár. Ám ha Bezdán Sándor megnézte volna a korabeli lapokat (pl. Szegedi Napló, 1900. ápr. 14., 15., 27.), kiderült volna, hogy mindez csak terv maradt, annál is inkább, mert pár évvel később, 1904-ben Forgiarini János (Giovanni, ha tetszik) csődbe jutott, és megszökött Szegedről. Említi Bezdán Kanarik Ignác téglagyárost is (uo.). A lapokból kiderült volna, hogy gyára 1900-ban leégett, tulajdonosa 1902-ben eladta; 1903-ban pedig megőrült. Említi „a hetvenes évek első felében meghirdetett szőregi országos vásárokat" is (138). A Szegedi Híradó 1870. szeptember 14-i számából pontosan tudjuk, hogy aznap volt az első országos vásár Szőregen, a Szegedi Napló 1892, augusztus 2-i számából pedig azt, hogy az első hetivásárok az előző naptól, augusztus elsejétől. Szintén lapokból tudjuk, hogy a Szőregi Hitelszövetkezet idősebb Bálint Ödön (1862—1929) szorgalmazására és vezetésével 1900 szeptemberében alakult. Érdekessége, hogy utóbb szintén hasonnevű fia (1888— 1967), örököse az iskolaigazgatói hivatalában is, vezette a hitelszövetkezetet. Az első társaskocsi (omnibusz) 1900. szeptember első napjaiban indult Szegedre. Szőr eget a budapesti és bécsi (!) telefonhálózatba 1901 szeptemberében kapcsolták (vö. 140); a szegedi automata hálózatba pedig nem 1935-ben (vö. 178. p. 158. j.), hanem 1937. június 16-án. A Délmagyarországból még Szőreg első automata számait is megtudhatjuk: 38—00 és 30—01. Az első buszjárat 1925 karácsonya előtt indult (Szegedi Új Nemzedék, 1925. dec. 15.). Homályban maradt az iskolák államosításának pontos ideje (147). Erről a Szegedi Napló 1909. június 29-i száma értesít, tehát azokban a napokban került rá a sor. A sok tűz miatt említést érdemelt volna az önkéntes tűzoltó egylet megalakulása; erről a Szegedi Napló 1891. augusztus 4-én adott hírt. Sok cikk van a lapokban a Gerliczyéktől vásárolt „deszki puszta" dolgáról. Ez két fejezetben is előjön, de egyik sem tud a másikról. Bezdán megírja, hogy 1914-ben kezdeményezték a vételt (131), Hegyiek meg azt, hogy 1928-ban létrejött a vásár (163). Valójában a község ekkor már nem Gerliczytől vette, hanem — ez is a lapokból derül ki — a Szeged—Csongrádi Takarékpénztártól. A szóbeszéd szerint egyébként ezért a bank számára előnyös vételért a főjegyző jutalékot kapott. Részletesen beszámoltak a szegedi lapok a kilencvenes években a szőregieknek Szegeddel Marostő és Cserőke földjeiért vívott harcairól, pőréiről. Ez is bővebb tárgyalást kívánt volna. Az sem érdektelen adat, hogy 1891. március 15-én ünnepeltek először együtt a szerbek a magyarokkal. Egymás templomába látogatott a szerb bíró és a magyar jegyző, a szerb tanító pedig az ünnepi ebéd után pohárköszöntőjében az együttműködésről beszélt. De a magyar nacionalizmusra is van példa: özv. Davidovics Istvánné Prodanovics Jelena szerb nyelvű kérvényére az elöljáróság ugyan kiadta a szegénységi bizonyítványt, de figyelmeztette, hogy jövőre csak úgy kap, ha magyarul írt kérvényt nyújt be (Szegedi Napló, 1891. jan. 22.). Rengeteg apró emberi momentum is fölszínre került volna a hírlapi anyag tervszerű átbúvárlásával. Kezdve olyanon, mint hogy a könyvben is említett Mendebaba Pántát italosán kifosztották a városban (Szegedi Napló, 1912. ápr. 19.); folytatva „a szőregi 456