Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Péter László: Egy falumonográfia tanulságai (Szőreg): Szőreg és népe. (Tanulmányok.) Szerk. Hegyi András. Szeged, 1977. / 447–474. o.

Makó volt a székhelye; a kiszombori járásé pedig Kiszombor. Szeged csak 1961-től megyeszékhely! Ugyanezen a lapon azt olvassuk, hogy Szőregen régen főbírót választottak (257). Sohasem. Csak bírót és albírót. Hiányzó források Föltűnő, hogy még azok a szerzők is, akik levéltári kutatásokat végeztek, kizárólag a Csongrád megyei, közelebbről a szegedi (elavultán 1. számúnak mondott) levéltárból merítették anyagukat. Pedig nyilvánvaló, hogy az Országos Levéltár és az Új Magyar Központi Levéltár bizonyosan őriz föl nem használt forrásokat. Egyedül Rákos István említi, hogy az anyag „most folyó rendezése miatt" nem sikerült tanulmányoznia a vajdasági levéltárban, Karlócán (Srmski Karlovci) őrzött forrásokat (90). Ruszoly József szíves közléséből tudom, hogy ő tíz éve is, egy éve is dobozolva, rendben találta, és utóbb használta is Torontál megye (Torontalska zupanija) levéltári anyagát. Érdemes lett volna tehát megvárni a rendezést. De kísérletet kellett volna tenni a megfelelő helyeken (Zrenjanin, Növi Knezevac) mind a Torontál megyei, mind a törökkanizsai járási iratanyag földerítésére. Erről azonban nem olvasunk a kötetben. Ez mindenképpen nyugtalanító. Hiányzó adatközlők A források gyérségét ki lehetett volna egészíteni idősebb, jó emlékezőképességű szőregiek tervszerű megkérdezésével. Föltűnő hiány, hogy nem jutottak el a kötet munkatársai Faragó Jánoshoz, aki a harmincas-negyvenes években községi irodatiszt, a fölszabadulás után szegedi járási párttitkár volt; mindkét minőségében a falu viszonyait, alakjait kitűnően ismeri. Nem kérdezték meg Szeles Antalt, aki a harmincas-negyvenes években a kiszombori főszolgabírói hivatal irodavezetője, a fölszabadulás után járási főjegyző volt, és rengeteg embert, eseményt, összefüggést ismert meg. Meg lehetett volna szólaltatni Mag Bélát, a volt szőregi káplánt (1934—37), a mai budapesti, terézvárosi templomigazgatót, az Opus Pacis ügyvezető igazgatóját. De idős, értelmes földműves és iparos embereket is, mint Pásztai Béla, Kársai András, Kanalas György, Hegyközi József, Frankó Sándor stb. Hiányzó szakirodalom Szerkesztő és szerzők közös mulasztása, hogy a községre vonatkozó amúgy sem túlságosan gazdag szakirodalom alapvető műveit nem ismerik, nem használják. Először is mellőzik a hírlapi irodalmat, úgyszólván csak Hegyi és Székely idéz egy-két makói lapból, elvétve szegediből. Holott 1859-től a szegedi hírlapok cikkei a szerzőktől is gyérnek vallott levéltári források nélkülözhetetlen kiegészítői. Néhány példát. 455