Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Kardos József: A szentkoronaeszme metamorfózisa a 19. században / 431–446. o.

igények mind a feudális, mind a polgári politikai gondolkodásban helyet kaptak, az utóbbiban pedig - az ismert polgári nemzeti törekvéseknek megfelelően — különleges hangsúllyal szerepeltek. A területi egység igazolása érdekében Szabó Béla kiemeli a korona országterületeket összekötő ősi erejét. „A magyar monarchiái álladalom egységének látható jelképe a korona" — jelenti ki. — ,JWiért mindazon tartományok, országok, vidékek,mellyek valaha jogszerű tulajdonává váltak,. . . ezentúl is ollyanoknak kell mindig maradniok, történjenek irántok bárki által, egyoldalú hatalomintézkedések.'

,44 Megemlíti, hogy ezek szerint „álladalmi jogsértés", a „korona jogának megsértése" az austriai császár mint országunk királya által a német örökös tartományoknak (április 25-én) adott engedély, mely szerint Dalmatia az österreichischer Staatba, vagy Kaiserreich-be soroztatik".

45 A koronával kívánja bizonyítani az államnemzet, az egy politikai nemzet létének kizárólagos voltát: ,^4 monarchiái egységű állásnak természetes következése az, hogy többféle országlási nemzetiséget nem tűrhet." A „monarchiái álladalom" egységének — mint láttuk — a korona a jelképe. A korona egysége megköveteli az egy politikai nemzet létét. Éppen ezért — Szabó Béla szerint — „.. . a korona egységének földúlására céloz az — habár szóval nem mondatik is, - midőn bármellyik népfaj országlási, és kormányzási orgánumul saját népnyelvét követeli. Hiszen monarchiái egységben több nyelvvel országolni, és kormányozni teljes lehetetlenség".

46 Szabó Béla nézeteinek sora, rendszerének menete nem áll meg az eddigiek kifejtésénél. Amiről eddig szó esett, közvetlenül a nemesség érdekeit szolgálta, a polgári fejlődést közvetve segíthette volna elő. Minőségi változást jelent viszont az, amit „a magyar monarchiái státus-egység hatályi (dynamicus) vagyis mi ugyanaz, a nemzeti alkotmányosság biztosításáról'

41 mond. Itt szól arról, hogy e honnak minden lakója a nemzet tagjává teendő. Az érdekegyesítés tudatos hirdetőjeként jelenti ki: ,JSfe felejtsük, nogy nálunk érdekegység békésen csak az általános nemzetesités formájában létesíthető. "

48 Szabó Béla a nemzet és nép fogalmának meghatározásakor szól arról, hogy: >r

Á magyar nemzetet még eddig csak azon honlakosok politikai társulata képezi, melly a magyar státus-czél elérése végett közvetlenül, s minden külhatalom befolyása nélkül intézkedni törvényszerűleg följogosítva, s köteleztetve van. E társulat törvényeink szerint a nemesség, tehát az úgynevezett nemesek és ezeknek jogaival élők." Ezzel szemben „mindazok nép nevezet alá jőnek, kiknek jogai és kötelességei még eddig különbözők azokéitól, kik a nemzetet képezik, s kik a magyar státusczélnál csupán eszközök".

49 Amikor a nemzeti alkotmányosság biztosításáról beszél Szabó Béla, szól arról, hogy az ország lakosainak „tizenkilenc-húszad" része nem nemzet, csak nép. Ezeknek a nemzetbe vételét sürgeti. A megoldás lehetőségét szintén a korona földtulajdonosi mivoltában találja meg. Ezek szerint a koronán kívül földtulajdonnal nem rendelkezhet senki sem, csak földbirtokkal. (Sajátos logikával magyarázza meg, hogy az ilyen földbirtok „olly földvagyon, melly meghatározott föltételek szerint törvényszerűleg valakié".) Ezeknek előrebocsátása után kijelentette, hogy a korona földtulajdonosi hatályánál fogva úgy kell intézkedni, „hogy a magyar korona territóriumán ne találtassék egy talpalatnyi földbirtok, mettynek különböző közjogú természete van".

50 Ez a változtatás azonban nem bontaná meg a korona földtulajdonának egységét, hanem éppen ennek alapján történne minden; így a tulajdon szentségét nem sértené 442