Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Kardos József: A szentkoronaeszme metamorfózisa a 19. században / 431–446. o.

1 ' meg senki. Ez nem kiagyalt, hanem élő probléma volt a kor gondolkodásában. Erre mutat az, hogy az örökváltságról írt cikkében Kossuth Lajos is küszködik ezzel. Vitatkozik azokkal, akik szerint a jobbágyföld eredetileg szabad rendelkezésű tulajdona volt a földesúrnak. A történelemre hivatkozva próbálja ennek ellenkezőjét állítani. Minderre pedig azért van szüksége, hogy bizonyíthassa: „a tökéletes kárpótlás melletti megváltásra kötelezéssel a tulajdoni jog szentsége még csak a legtávolabbról sem sértetik".

51 Szabó Béla szerint „a magyar politikai nemzet gyarapításánál, s így szilárdításánál (a nemzetnek a nép felemelésével történő szilárdítása a reformkor gondolatvilágában központi szerepet kapott) — bár hogy okoskodjunk, első, s elkerülhetetlen teendőnk, azon korlátolt földbirtokoknak a felszabadítása, mellyet úrbérinek mondunk. E fölszabadítás nem történhetik máskép, mint az úrbéri mindennemű viszonyok teljes - sha észszerűen intézkedni akarunk egyszerrei s nem fokonkénti megszüntetése által". ,Az úrbéri birtok megszüntetése - írja Szabó Béla — lehetővé teszi, hogy minden nem nemes földbirtokos a magyar nemzet tagjává törvényesittethetik: mert megszereztetvén nekie a magyar nemzetiesség eredeti alapja, a szabad földbirtok, amelly a nemzettag qualifícationális kelléke - birtokviszonyánál fogva függetleníttetik, s minden úri hatalomtól mentessé tétetik."

52 Az így felemelteket az eddigi nemzettagok (nemesek) politikai jogaiban kell részesíteni. Hasonlóan kell eljárni az ész- és erkölcsi vagyonosok (orvosok jogtudósok, gyárosok, mesterek, kézműiparosok) esetében, akik a politikai jogokban részesülve szintén a nemzet tagjaivá válnak. A nép nemzetbe emelése, az úrbéri viszonyok teljes és egyszerre történő felszámolása, a politikai jogok kiterjesztése olyan döntő fordulópontját adják Szabó Béla eszmerendszerének, mely a bázisul felhasznált koronagondolat alapvető tartalmi-minőségi változását idézi elő. Ahogyan a „nemesi nemzetfogalom a nép befogadásával polgárivá szélesült",

53 ugyanígy a feudáüs koronagondolat is tartalmában polgárivá vált. A koronaeszme beépült a kialakuló polgári politikai gondolkodásba azzal, hogy új gondolati rendszernek lett része, amely eredeti feudális lényegével szemben a nép nemzetbe fogadását, a feudális földtulajdon monopóliumának felszámolását, a polgári tulajdont, az elvi jogegyenlőséget hirdette meg. Olyan ideológiai „átlényegülésnek" lehetünk tehát tanúi, ami a formát tekintve kontinuitást mutat, tartalmában azonban új eszméket hordoz. A „régi" forma azonban utat nyitott, lehetőséget adott a régi tartalom átszivárgásának is. Különösen később, a magyarországi kapitalizmus kibontakozása idején válik teljesen világossá ez, hiszen a polgári tartalmat, burzsoá célokat szolgáló koronagondolat elválaszthatatlanul és mindvégig magán viseli nemcsak formájára, hanem tartalmi jegyeire is jellemző feudális vonásokat. Az ősi jogra, a koronára való hivatkozás egyúttal a meglevő állapot visszavetítését is jelentette. így az ősi alkotmányos monarchia történelmi fikciójának múltba helyezése és ezzel a polgári alkotmányos monarchia historizálása és bizonyítása már Szabó Bélánál megkezdődött. A későbbi íróknál ez folytatódik és teljesedik ki, természetesen más célokat szolgálva. Ugyanígy előrebocsátják a koronagondolat későbbi útját azok a Szabó Bélánál megtalálható hivatkozások, amelyek a területi egység, a területi követelések és az egy443