Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Kardos József: A szentkoronaeszme metamorfózisa a 19. században / 431–446. o.

A megyei hangnem erősen megváltozott. De nemcsak a hangnem, a tartalom is átalakult. Az ősi alkotmányra történő hivatkozás itt nem a múltat kívánja konzerválni, hanem a változásnak, a haladásnak akar utat nyitni. A „sérelmek hátratétele" a reformtörekvéseket sértette, amelyek megvalósítását Kölcsey saját politikai programjának is tekintette. Kölcsey Ferenc — ez országgyűlési szerepléséből, ebben az időben keletkezett írásaiból kiderül — pontosan látta korának, a reformmozgalomnak legfontosabb kérdéseit. A fő pontnak „Werbőczi nemzetsége" és az „adózó milliomok" egyesítését tartotta.

9 Véleménye szerint csak így érhető el a haza felemelése. ,J\íi a hazafiság?" — teszi fel a kérdést Országgyűlési Naplójában. Válasza a következő: „ha a hazafiúság a haza, s a haza emberei iránt egyenes, tiszta, forró vonzódás", akkor a legfontosabb feladat „úgy intézni az urbáriumi tárgyat, hogy az adózó nép nagy tömege egyszer már a polgári alkotványba belépjen, s ezáltal az alkotvány hétszázezer puhaság és szegénység által elaljazódott lélek helyett tíz milliom felemelkedőt nyerjen" . . .

10 Az alkotmány sáncaiba, a nemzetbe kívánja bevonni a nem nemeseket is, megszüntetve ezzel Werbőczi népének nemesi nemzetét. Ha kimondatlanul is, de tagadja így a feudális szentkorona-gondolatot is, hiszen megtagadja az általa szentesített kiváltságokat. Érdemes felfigyelni arra is, hogy Kölcsey a népet nem ,.felemelni" kívánja a nemzetbe, az alkotmányba, hanem egyesítésről beszél, arról szól, hogy az adózó nép a „polgári alkotványba belépjen". Nem jótéteményt gyakorol ezzel a „hétszázezer puhaság és szegénység által elaljazódott" nemesség, hanem a saját felemelkedéséről is gondoskodik. A nemzet polgári egységének megteremtése a nemzet egészének felemelkedését jelentené. ,A választó falakat végre döntsük el — írja Kölcsey — s különállás helyett egyesületben keressünk erőt."

11 Világosan látja, hogy nemzeti egységet csak a jobbágyfelszabadítással lehet elérni. „Szabadság és tulajdon" mindenkinek, ez az a. közös érdek — mondja -, amely egyformán köt a hazához, ezt kell biztosítani a jobbágyság számára is. Kölcsey, hogy nyomatékot adjon törekvéseinek, beszél arról a veszélyről is, amely a nemeseket fenyegeti, ha nem adják meg a szabadság és a tulajdon jogát a jobbágyságnak. 1832. december 21-én Kende Zsigmondhoz írt levelében Kölcsey szól arról, hogy ,/z királyi föladásokat kérlek komolyan fontoljátok meg, s különösen az urbáriumra nézve adjatok pótló utasítást. Hétszázezer nemes, és - 10 millió nemtelen! Ez figyelmet érdemel. Mi jobb? a hétszázezernek a milliomokkal ellenkeznie? vagy a maga jussait nem csonkító concessiók által azokat is a constitutió barátaivá tenni. Az istenért, édes Zsigám, még ideje van! még adhatunk, várván köszönetet, de megtörténhetik, hogy adni fogunk köszönet nélkül".

12 Ez a fenyegető hang még élesebbre fordul 1834-re, mikor az örökös megváltás ügye láthatóan zátonyra futott. „Gondoljuk meg — szólt Kölcsey az országgyűlési rendekhez —, nálunk az arisztokrácia tagjai legnagyobb részben falukon, az adózók közt elszórva laknak. - Már, Tekintetes Rendek, egy pár százezernek kilenc millió közt csendességben élni: ez bizony a milliók jóakaratától függ . . . e jóakaratot a kölcsönös bizalom teremtheti . . . De bizodalom - lehet-e oly emberek közt, kik úr és szolga viszonyában állnak egymáshoz? ki közül, amíg a kisebb rész kiváltságokkal és tulajdon javakkal bír, a nagyobb rész azon javakból magát kizártnak 434