Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Kardos József: A szentkoronaeszme metamorfózisa a 19. században / 431–446. o.

és emberi és nemzeti jogait egyetlenegy középpontban egyesíteni, nehogy széjjelosztás miatt meggyengüljenek, zálog a mi koronánk, záloga a legfontosabb kötelességnek, mely fejedelmet nép, és népet fejedelem iránt viszonyos tartozások alatt feloldhatatlanul tart, s mellyet a fejedelmi szent esküvés s a népi hódolás a vallás felséges körébe emel fel, pecsét a mi koronánk, pecsétje a fejedelem és a nép kölcsönös egyezkedésének . . ."

s Ezek az emelkedett szavak a király koronázását köszöntve és ünnepelve a rendi korona gondolat alapján a nemesség, a „bajnok nép" jogait bizonyítják. Werbőczihez visszanyúló gondolatok ezek, amelyek még a 19. század elején is a megyei nemesség kívánságát, ízlését fejezték ki. Erre utal Kölcsey Ferenc 1830. augusztus 5-én kelt, egyik barátjához írt levele, amelyben egy írásával kapcsolatban megemlíti, hogy saját feje szerint valami egészen mást készített volna, de az hihetőleg a vármegyei rostát ki nem állná". . ,

6 A megyei hivatalt vállalni akaró Kölcseynek a megyei nemesség ,hivatalos" nézeteit kellett kifejeznie. A „vármegyei rosta" követelményeihez igazodik a ,JíövetváUsztás előtt" c. írás is. (Nagykároly 1832. november 6.) ,JEljöttünk meghallani az uralkodó felség hívó szózatát, mely országgyűlésünk határnapját hirdetvén atyailag emlékeztet, hogy önállású nemzet vagyunk, hogy ezer évű szabadságunk még virágzik . . . és híven a szent korona, híven a szent korona árnyékában nyugvó törvények iránt, tiszta kebellel járuljunk az oltárhoz, mely előttünk Pozsony falai között ismét emelkedik." E lelkesült szavakhoz méghozzáteszi: ,Mi lehet tisztéletre méltóbb, mintáz egész hazát egy testben előterjesztve szemlélni? Mi lehet elragadóbb tekintet, mint midőn király és nemzet kölcsönös függésben lépnek fel, és egyesített jogokkal hozzák a törvényt, mely szabad embereket kötelez."

1 Ezek a kérdések is a királynak és a nemesi nemzetnek az országgyűléseken megnyilatkozó törvényhozó államhatalmát, kölcsönös függését és egyesített jogait hangoztatva lényegében a feudális koronaeszmét fejezi ki. Az „egy testben", az országgyűlésen megjelenő „egész haza" a nemesek hazája, „a szent korona árnyékában nyugvó törvények" a nemesek törvényei. „Werbőczi népe", a nemesség és a király historizált egysége és kölcsönös függése az országgyűlési törekvések és harcok viharában azonban hamar szertefoszlott. Kölcsey ezt személyesen is tapasztalta. Elkeseredetten szólt arról 1833. április 23-án, hogy a „királyi előadások maga idejében mindegyik, tanácskozásba vétettek, törvénybe mentek s teljesittetének, a sérelmek pedig hátra és mindég hátrább vetetvén, időről időre új meg új előadásokkal szoríttattak ki". E manőverrel Kölcsey az alkotmányt, a szent koronát látta megsértve. A koronának itt már nem a királyt és nemzetet harmonikusan összefűző jelentőségét, hanem a kölcsönös függést és a kölcsönös kötelezettséget kifejező erejét hangsúlyozza. ,^4 nemzet — mondja — szentnek nevezé a koronát, mert annak ideájával a nemzeti nagy egyesület legszentebb, legsarkalatosabb alapjait kötötte együvé." ,£gyedül a polgári alkotvány feltételei alatt nyugszik a korona — folytatja — s a törvény egyformán kötelez kormányt és nemzetet." Ezért tartja különösen fájdalmasnak a „királyi előadások" és a „sérelmek" között tett „nagy különböztetést". Bátran kijelenti: „sérelmeink hátratétele által polgári alkotvány unkát, a fejedelem és a nemzet közötti kölcsönös szövetséget látjuk megsérteni".* 433