Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Kardos József: A szentkoronaeszme metamorfózisa a 19. században / 431–446. o.

célozza: így a rendi pártharc is osztály érdeket szolgál. Ezt az osztályérdeket közvetlenül fejezi ki Werbőczi azzal, hogy a nem nemeseket, a köznépet, az elnyomottakat — politikai és gazdasági jogiosztottságukat legitimálva — kirekeszti a szent korona tagságából.

2 Ezt történeti és morális érvekkel is igyekszik alátámasztani. A közösség akarata, érdeke ellen elkövetett „eredendő bűnnel" vádolja meg a jobbágyságot

3 annak érdekében, hogy a hatalomból való kitaszítottságuk jogosságát bizonyíthassa. Nézetünk szerint Werbőczi politikai gondolkodásának ez sarkalatos tétele. A koronával kapcsolatban állók az államhatalom részesei, gyakorlói, a társadalom kiváltságosai, akik pedig ebből kizárattak, az elnyomottak, a kizsákmányoltak, ezek a feudális rend teherviselői. A feudális nemesi-rendi „nemzetállam" képe bontakozik így ki, ahol a nemesek a politikai nemzet tagjai, az államhatalom birtokosai. Az így megfogalmazott Werbőczi-féle szentkorona-gondolat nem ad rendszerezett államelméletet, de a feudális állam hatalmi szerkezetébe betekintést nyújt. Werbőczi Hármaskönyve — mint ismeretes — a nemesség jogi-politikai bibliája volt évszázadokon keresztül. Ez nem jelenti azt, hogy a nemesség politikai gondolkodásában nem történt volna változás, de a Hármaskönyv eszmei konzerváló ereje rendkívül jelentősnek mondható, különösen az alapvető feudális osztályérdekek esetében. Ez érvényes a koronára vonatkozó nézetekre is. A magyar nemesség Werbőczi eszmevilágából táplálkozó politikai gondolkodásában a szentkoronaeszme a 19. század elején is a rendi előjogokat, a fő- és köznemesség elvi jogegyenlőségét, a feudális úri kiváltságokat, a parasztság politikai, gazdasági jogfosztottságát, az ország, a nemesség rendi értelemben vett egységét, függetlenségét, szabadságát jelentette, ami nem zárta ki, legfeljebb korlátozta a Habsburg-birodalomhoz való kapcsolódást. A nemesi rendi érdekek, szabadságjogok ennek megfelelő módon historizált felfogásával találkozhatunk Kölcsey Ferenc — megyei rendelésre készített — beszédeiben is. 1827-ben a diétáról visszatérő követet fogadó Kende Zsigmond számára fogalmazott beszédben arról ír, hogy „örök hála a mi őseinknek, kik oly polgári alkotványt hagytak által, melynek melegítő sugarától a szabadság becse, virága századokon keresztül el nem aggható ifjúságban virulhatott! Ezen alkotványban király és nemzet kölcsönös bizodalommai függhetnek egymás karjain, midőn a király a nemzetet hívja meg, hogy önmagának törvényt szabjon, a nemzet pedig királyának arcain vigyázza a megelégedés és a helybenhagyás vonásait"* Ezek a gondolatok híven tükrözik a Habsburgokat elfogadó, a kiváltságolt helyzetet jelentő politikai jogokhoz ragaszkodó megyei nemesség gondolatvilágát. Hasonló tárgyú a Követek visszaérkezésekor, koronázás után c. beszéd is. ,JWinden országgyűlés ünnep nekünk . . . de ez, honnan most titeket testvéri szeretettel fogadunk vissza, kétszeresen lelkesítő érzelmekkel lepett meg bennünket. Koronánk fénylett V. Ferdinánd királyunk megszentelt fején, e korona, melynek dicsősége, szentsége, sérthetetlensége néhány század folytában, sorskívánta nehéz áldozatokkal pecsételtetett meg . . . komoly és tiszteletre méltó valóság fekszik ebben, melynek jótevő következései századok óta állnak fenn, s még századokig fognak jót és szépet és nagyot tenyészteni..." ,JMert jegy a mi koronánk, jegye a független akaratnak, melynek önkényü mozdulatából egy szabad bajnok nép fejedelmet választott magának, óhajtván a féktelenséget elfojtani, 432