Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 3. szám - Kardos József: A szentkoronaeszme metamorfózisa a 19. században / 431–446. o.

Kardos József A SZENTKORONAESZME METAMORFÓZISA A 19. SZÁZADBAN A 19. század Magyarországon a politikai gondolkodás történetében is a polgári eszmék térhódítását hozta magával. Ezt jelentős mértékben elősegítették és siettették a külföldről érkező ideológiai áramlatok. A felvilágosodás, a francia forradalom gondolatainak diffúzióján túl azonban érdekes nyomon követni a feudális magyar ideológiai hagyaték sorsát is. Ez annál is inkább fontos lehet, mivel a sajátos magyarországi helyzet következtében a polgári átalakulást, a nemzeti fejlődést „történelmi kényszerűségből" a nemesség vállalta magára, amelynek politikai tudatában a feudális gondolatok vagy ezek maradványainak továbbélése szükségszerűen jelentkezett. Különösen érdekes lehet kiválasztani a nemesség politikai gondolatvilágából az ún. szent koronához kapcsolódó nézeteket. Ezek a gondolatok — genezisüket tekintve — feudális módon fejezték ki a nemesség politikai, jogi és gazdásági előjogait. Érdemes megfigyelni, hogy mit tudnak kezdeni ezzel az évszázados kiváltságörökséggel, amely politikai lelkiismeretük tehertételét jelentette, és amiről lemondani éppen olyan nehéz volt, mint változatlanul megtartani. Az ellentmondásos helyzetből adódóan szinte nem is maradt más megoldási lehetőség: megváltoztatva megtartani a koronaeszmét, pontosabban szólva a polgári politikai gondolkodás rendszerébe foglalva úgy biztosítani további szerepét, hogy az már megfeleljen a polgári átalakulás követelményeinek is. Ez az ideológiai metamorfózis — a magyarországi politikai gondolkodás történetében — a 19. század első felében játszódott le. A koronaeszmének — a polgári tudományosság által sokat emlegetett — sajátos történeti jellegét ez a metamorfózis biztosította, amelynek segítségével évszázados múltját, Werbőczire visszavezethető eredetét lehetett „bizonyítani". Werbőczinek a rendi küzdelmek eszmevilágából merített, a koronával kapcsolatos gondolatai alapvetően két — egymással összefüggő és egymást feltételező — síkon mozognak. A Hármaskönyv — egyrészt — rendi pártpolitikai programként a nemesség egy és ugyanazon szabadságát, az azonos politikai jogokat, az államhatalomból történő egyenlő részesedést hirdeti meg. E szerint az ország szent koronájának joghatósága alá tartozik a nemesítés, a nemeseket a nem nemesektől megkülönböztető birtokadományozás joga és hatalma, az országlással és uralkodással együtt. A koronát a nemesek közössége önként látta el ezekkel a jogosítványokkal. Mindez azután a koronázással ruházódik át a nemesek egyeteme által választott királyra.

1 A király és a nemesség egésze kölcsönös függésben birtokolják a hatalom egészét. Az államhatalom ezek szerint az azonos jogokkal rendelkező nemesség történelmi jussa, a király is — a korona közvetítésével — innen nyeri el hatalmát. A hatalomból, a jogokból, a kiváltságokból a nem nemesek nem részesednek, ennek csak terheit viselik. Ez a gondolat adja a Werbőczi-féle szentkoronaeszme másik, az előzővel szervesen összefüggő, abból logikusan adódó síkját, hiszen a hatalom elosztásáért folytatott küzdelem a javak, a járadék megszerzésének kedvezőbb feltételeinek biztosítását 431