Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - IRODALOM - Schneider Miklós: Évszázadokon át. Tolna megye történetének olvasókönyve I. Szerkesztette: K. Balogh János. Szekszárd, 1978. / 389–392. o.

téma szempontjából legfeljebb csak mint ellenpélda jöhet számításba (részben egysíkú forrásfelhasználása révén, mint a milotai termelőszövetkezetet bemutató tanulmány, részben pedig azáltal, hogy nem kapcsolódik szorosan a kötet tematikájához, a fehérgyarmati földosztás adatainak bemutatásával). E néhány kritikai észrevétel ellenére azonban ismételten csak azt kell mondanunk, hogy levéltári irodalmunk műfaji skálája szerencsésen szélesedett a szabolcsi kiadvánnyal és kívánatos lenne, ha mihamarabb követői akadnának a levéltárosok között hasonló munkák megjelentetésével. Schneider Miklós ÉVSZÁZADOKON ÁT. TOLNA MEGYE TÖRTÉNETÉNEK OLVASÓKÖNYVE I. Szerkesztette: K. Balogh János. Szekszárd, Tolna megyei Levéltár, 1978. 552 p. Idestova húsz éve fogtak hozzá a magyar levéltárak — az akkori Levéltári Osztály kissé homályosan megfogalmazott, de egyértelmű szándékot tükröző rendelkezése alapján — ahhoz a munkához, melynek első eredménye, úttörő kötete 1961-ben jelent meg, Degré Alajos szerkesztésében, Olvasókönyv Zalar megye történetéhez címmel. Ezt az első, még meglehetősen kis terjedelmű, szerény külsejű, de színes, jól szerkesztett és kitűnően használható kötetet aztán sorra követték a többiek és így az 1970-es évek végére immár legtöbb hazai megyei levéltár megjelentette a maga olvasókönyvét. Az azóta eltelt évek során az egyes olvasókönyvekről, de magáról a kezdeményezésről is, sok ismertetés, méltatás, értékelés jelent meg levéltári szaklapokban, és más orgánumokban is. Sor került olyan megbeszélésekre, vitákra is, melyek feladata egy-egy ilyen kötet értékelése volt. Nem érdemes ezért itt most felidéznünk azokat a megállapításokat, amelyek az említett írásos és szóbeli értékelésekben az elmúlt évek folyamán megfogalmazódtak, csupán arra az egyre kell utalnunk, melyben minden értékelés megegyezett: a magyar levéltárak egy értékes és hasznos új műfajt teremtettek meg a történeti irodalomban: a tudományos igénnyel készülő, de széles érdeklődő réteg igényét is kielégítő regionális jellegű forrásközlést. Ennek az új típusú műfajnak a szabályait részben már az alaprendelet megfogalmazta, de részben az egyes kötetek szerkesztői alakították azokat ki, fejlesztették tovább, nem egy esetben a már előttük megjelent kötetek tanulságai alapján, vagy pedig az elhangzott bírálatok és a kötetek felhasználói részéről kapott észrevételek figyelembevételével. így elmondhatjuk, hogy ma már világosan állanak előttünk az alapkövetelmények, amelyek megvalósítása a még ezután készülő néhány megyei olvasókönyv szerkesztőinek vezérfonalul szolgálhatnak. 389