Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - IRODALOM - Schneider Miklós: A termelőszövetkezeti mozgalom kutatásának módszertani kérdései. Szerkesztette: Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1978. / 387–389. o.

elsősorban, és kívánatos volna, ha más kérdéscsoportok hasonló megközelítésére is akadna vállalkozó. Annál is inkább szükség volna erre, mert az ilyen forrás-egybevetéssel, amellett, hogy jó eligazítást adnak a kutatóknak (s ez sem megvetendő szempont!), még nagyobb hasznot hozhatnának napjaink egyik legégetőbb levéltári problémájának a megoldásában is. Abban ugyanis, hogy megfelelő módon ki tudjuk alakítani a különböző szervektől végleges megőrzésre átveendő, minél kisebb mennyiségű, de tartalmilag minél koncentráltabb iratok körét. Közismert a probléma, hogy az egy-egy adott kérdésre, témára vonatkozó források, hány szinten és hány formában jelennek meg. Jól látható ez az ismertetett kötetből is: a termelőszövetkezetek fejlődésére vonatkozó legfontosabb adatok megtalálhatók országos szervek irataiban, pártiratok között, különböző szintű tanácsi szerveknél, pénzintézeti fondokban és természetesen a gazdálkodó szervek saját irattárában. Ez a körülmény nem csak a termelőszövetkezeteknél, hanem más szervtípusoknál (vállalatoknál, intézményeknél stb.) is fennáll. Ha a levéltárak arra kényszerülnek, hogy az irattári tervekben szereplő valamennyi nem selejtezhető iratot, valamennyi szervtől átvegyék, akkor egyrészt olyan hatalmas iratmennyiséggel kell számolniuk, melynek elhelyezése már a közeljövőben teljesen irreális, másrészt pedig az a helyzet áll elő, hogy egy és ugyanaz az adat, információ, sőt forrástípus (pl. mérlegbeszámoló) egyidejűleg több szerv irattárából is bekerül a levéltárba. Legfontosabb feladatunk tehát, hogy addig is, míg az illetékes szerveket rá lehet venni az irattári tervek ésszerű módosítására, nekünk levéltárosoknak dolgoznunk kell annak kimunkálásán, hogy az egyes szervtípusok történetére vonatkozó adatokat mely szintről, milyen mélységben, milyen részletességgel kellene begyűjtenünk levéltárainkba. Már arra is van példa, hogy egyes levéltárak pl. szövetkezeti gazdasági szervektől csak bizonyos iratféleségeket vesznek át. És helyesen állapítja meg a jelen kötet szerkesztője is, hogy „nincs szükség valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet teljes iratanyagának a begyűjtésére". A megoldás útja itt is és más szervtípusoknál is valóban ez. Akkor viszont szükség lenne arra, hogy más kérdéscsoportok forráselemzését is elvégezzük. A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár kiadványa tehát úttörő jelentőségű. Külön javára szól az a körülmény, hogy a kérdés vizsgálatánál elsősorban a gazdaságtörténésznek adott szót: a legjobban használható forrásokat ugyanis az tudja a legjobban körülhatárolni, aki történeti feldolgozással foglalkozik. Jó a kötetben az, hogy az UMKL, a megyei pártarchívum forráslehetőségeire is rámutat és részletesen ismerteti saját levéltárának lehetőségeit, a megyei levéltár fondjában őrzött anyagot. Ha viszont túllépett a levéltári források ismertetésén (a szakdolgozatok, pályázatok, tanulmányok bemutatásával, ami inkább már könyvtári feladat volna), akkor szót ejthetett volna a sajtóról és a visszaemlékezésekről is, mint a kortörténeti problémák feldolgozásának - a levéltári forrásokkal sok esetben szinte egyenértékű, de semmiképpen sem elhanyagolható - eszközeiről. További kimunkálást igényel (ebben a kötetben talán nem is kellett volna kitérnie rá) a levéltár különböző fondjaiban található tsz-történeti anyag nyilvántartásának kérdése, ez inkább belső levéltári ügy, a kutatót kevésbé érdekli és érinti, s az alapkérdés megoldásához is kevéssel visz csak közelebb-. S végül kár, hogy a szerkesztő nem volt elég szigorú, engedett a csábításnak és két olyan írást is bevett a kötetbe, mely a tárgyalt 388