Levéltári Szemle, 29. (1979)
Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - IRODALOM - Föglein Gizella: A magyar népi demokrácia története, 1944–1962. Szerkesztők: Balogh Sándor, Jakab Sándor. 1978. / 373–377. o.
Nem kevésbé ellentmondásos e periódus kultúrpolitikája sem. A politikai, ideológiai torzulások különösen az irodalomban és művészetekben érezhetők, de a közoktatást sem kerülték el. Akár a népi kollégiumok felszámolására, akár a gyors ütemű, tömeges szakemberképzés csökkenő színvonalára gondolunk. Másrészt azonban az iskolának az egyháztól való elválasztása, a közép- és felsőfokú oktatás reformja, új egyetemek és kutató központok létesítése, a Magyar Tudományos Akadémia újjászervezése, a könyvkiadás nagymértékű növelése e periódus kiemelkedő kulturális eredményei voltak. A népi demokratikus korszak történetének következő időszaka 1956-tól 1962-ig — az ellenforradalom felszámolásától a szocializmus alapjai lerakásának a befejezéséig tart. Az ötvenes évek elejének politikáját illetve politikai gyakorlatát felülvizsgálva alapozta meg követendő irányvonalát a személyi összetételében, vezetőségében, s nevébeben is újjáalakult párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, valamint a soraiból létrejött Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány. A nagy türelmet és következetességet igénylő politikai konszolidáció belső és nemzetközi feltételeit egyaránt részletesen elemzik a szerzők. A szocialista építés további kibontakozásának politikai, gazdasági és kulturális teendőit, s nem utolsósorban a szövetségi politikát a Magyar Szocialista Munkáspárt 1957 júniusi Országos Értekezlete fogalmazta meg. A közéleti demokrácia fejlődését szolgálták a népi ellenőrzési szervezet létrehozása, a Hazafias Népfrontmozgalom fellendítése és a tanácsok nagyobb önállóságának biztosítása. A Magyar Szocialista Munkáspárt célul tűzte ki az egyes dolgozó osztályok és rétegek közeledésének, a népi-nemzeti egység politikájának megvalósítását. A gazdaságpolitikát illetően a központi feladat a kollektivizálás volt, vagyis a szocialista termelési viszonyok megteremtése a mezőgazdaságban oly módon, hogy az erősítse a munkás-paraszt szövetséget, s egyidejűleg biztosítsa a termelés állandó növekedését. E többlépcsős folyamatról is alapos tájékoztatást nyújt a kötet. Az átgondolt gazdaságpolitika következtében a második hároméves terv reális célkitűzései megvalósultak, az életszínvonal is fokozatosan emelkedett. A politikai konszolidáció megteremtette a kulturális forradalom további fejlődésének feltételeit is. A kultúrpolitika legfőbb célja egy alapvetően új, népi értelmiség létrehozása, s az általános műveltségi színvonal nagymértékű emelése volt. A kötetből világosan kitűnik, hogy a szocialista társadalmi rend megteremtése Magyarországon hosszadalmas, több mint másfél évtizedes, bonyolult és ellentmondásoktól nem mentes küzdelem eredménye volt. Ezen úttörő kötet vitathatatlan érdeme, hogy átfogó képet ad az olvasó számára a népi demokratikus korszakról. Nemcsak hiányos ismereteinket bővíti, nemcsak a már meglévő, de sokszor pontatlan információinkat orientálja a helyes irányba, hanem nyílt és őszinte kérdésfelvetésével, megközelítési módjával — amely alapján a szerzők határozott állásfoglalása egyértelműen kiderül — a történelmi valóság jobb megismerésének, a történelmi tudat formálásának és a történelemszemlélet alakításának fontos eszköze. A szerzők e kötetben hatalmas mennyiségű tényanyagot, levéltári iratokat és eddig még nem publikált dokumentumokat dolgoztak fel. Az olvasó a népi demokratikus korszak politikatörténetéről nemcsak általában a pártok tevékenységén, hanem vezetőik magatartása és cselekedetei alapján tájékozódhat. A korszak hangulatát idéző 376