Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - IRODALOM - Föglein Gizella: Molnár Pál: Száz éves a Salgótarjáni Kohász Művelődési Központ. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Művelődési Központjának története 1878–1978. 1978. / 377–378. o.

dokumentum értékű fényképek sora még szemléletesebbé teszi a mondanivalót. A könyvet igen gazdag válogatott bibliográfia és névmutató zárja. E kötet a legújabb tudományos kutatásokat összegező, alapos elemző munka, amelyre a korszak oktatói, kutatói, levéltárosai mindennapi szakmai tevékenységük során komolyan támaszkodhatnak, emellett hasznos és érdekes olvasmány is számukra. Föglein Gizella Molnár Pál SZÁZ ÉVES A SALGÓTARJÁNI KOHÁSZ MŰVELŐDÉSI KÖZPONT A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Művelődési Központjának története 1878-1978 Kiadja: a Salgótarjáni Kohászati Üzemek Művelődési Központja 1978.127 p. Molnár Pál rövid terjedelmű és szerény kivitelű könyve elsősorban támaválasztása miatt érdemel komoly figyelmet. Eddig ugyanis a munkáskultúra kérdéseit a történeti kutatás meglehetősen elhanyagolta. Ez annál is inkább szembetűnő, mert a paraszti kultúra feltárása terén — a széles közvéleménytől is kísérve - igen jelentős eredmények születtek. A szerző a Salgótarjáni Művelődési Központ történetének feldolgozásával igyekszik hozzájárulni a múlt század végén kialakult munkásosztály kultúrájának felelevenítéséhez, értékeinek számbavételéhez. A kötet a művelődési központ történetének két nagy korszakát tárgyalja: 1878-tól 1944-ig, illetve 1945-től 1978-ig. Az 1882-ben alapított Olvasóegylet - melynek tagjai szigorúan csak az üzem arra érdemesnek talált dolgozói lehettek — alkotta a művelődési központ gerincét. Az egylet célja az olvasási igény felébresztése és fejlesztése volt: ezen kívül a maga kebelén belül életre hívta a dal- és színjátszókört, melyek kétségkívül jelentős szerepet játszottak a tagság, illetve az üzemi dolgozók általános műveltségének gyarapításában. Az egylet tevékenysége az első világháború éveiben összeszűkült, esetlegessé vált. Az 1918-as forradalmak idején elsősorban a dalkörnek jutott fontos szerep a munkásdalok terjesztésével. A két világháború között a gyárvezetőség a korábbinál is erőteljesebben igyekezett befolyásolni a gyári művelődési központ funkcióját betöltő egylet működését. Ennek hatására a színjátszók műsoraiban fokozódott az alacsony színvonalú, kizárólag a szóra377