Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Komjáthy Miklós: Finnországban / 349–369. o.

hogy irattári rendszerük sajátosságait figyelembevéve, az iratok levéltárba szolgáltatásának módja, amelyet a törvény szabályoz, kitűnően bevált. A minden részletre kiterjedő', gondos tervek lehetővé teszik, hogy az iratanyag zökkenésmentesen, szabályos időközökben kerüljön a levéltárakba. Egyébként, az iratokat — amint ez a selejtezési előírásokból is világos - már selejtezetten veszik át a levéltárosok. A selejtezhető és nem selejtezhető iratok szétválasztásának megkönnyítése végett is szabályozták az ügyiratokhoz használható papírfajtákat. Az ún. levéltári érvényességű papírokon vízjel formában tüntetik fel a papír gyárát, minőségét (1, 2, 3) és a Papíripari Kutató Intézet teszt-jelét. Egyfajta, hasonlóképpen levéltári érvényűnek nyilvánított tussal és tintával lehet csak írni az aktákat. Az ügyintézésben használt golyóstoll-betétekre is rányomják, hogy levéltárérvényű-e? (A Parkér-betétek pl. nem azok.) Ilymódon szabályozták az írógépszalagokat is. A levéltár tudományos dolgozói bölcsészet-, vagy jogtudományi végzettséggel léphetnek levéltári szolgálatba. (Tudományos fokozat-rendszerük, amelynek ismertetésére itt most nem térek ki, egészen más, mint a mi mostani rendszerünk, vagy akár a Horthy-korszakbeli.) A hatósági levéltárak (irattárak) vezetői állása nincs egyetemi végzettséghez kötve. 1969 óta az utóbbiak számára egy-két hetes kurzusokat tartanak, amelyeknek befejeztével vizsgát kell tenniök. Ezeket a kurzusokat csinálták végig a Valtionarkisto s a tartományi levéltárak dolgozói is. Két évi levéltári gyakorlat s e kurzusok elvégzése után, miközben történelmi forrástudományi, le vél tártudományi és igazgatástörténeti ismereteiket önművelés útján gyarapítják, írásbeli és szóbeli vizsgát tesznek. A levéltári iratanyag nyelve 1917 előtt túlnyomóan svéd és orosz lévén, e két nyelvből is vizsgázniuk kell. A tudományos dolgozóktól megkívánják még legalább egy nagy nyugati nyelv (elsősorban angol, vagy német) ismeretét is. A levél tárosképzés súlypontja, amennyire ezt megállapíthattam, ma még az önművelés és a levéltári gyakorlat. Az igazgatási osztályon Pirkko Rastas asszony levéltáros szerkeszti a mi Levéltári Szemlénkhez hasonló, sokszorosított, információs lapot, az „Yleisarkistojen Tiedotuksia"-t, amely negyedévenként 500-500 példányban jelenik meg. (Kedves meglepetésemre szolgált, hogy a lap még kint tartózkodásom alatt fényképemmel illusztrált, kis cikkben adott hírt finnországi utamról.) Az igazgatási osztály felügyelete alá tartozó, tartományi levéltárakról alább, Mikkeliben tett látogatásommal kapcsolatban szólok majd. Az állami levéltárnok (valtionarkistonhoitaja) az igazgatási osztály közreműködésével dolgozza ki rendszeres, évi jelentését a finn levéltárügy állásáról az Oktatási Minisztérium részére. A Valtionarkisto II. osztálya az ún. kutatási osztály (tutkimusosasto). Ide tartozik a kutató szolgálat (a két kutató teremmel) és az egész, hat szekcióra osztott, levéltári anyag, amelynek mennyisége ma már megközelíti a 30 000 frn-t. Az első szekció őrzi a svéd uralom-korabeli várnagyi és tartományi számadáskönyveket (1540—1809), a népösszeírásokat, a svéd fennhatóság korának hadügyi iratait (1565-1809), az 1918-as finn szabadságharc iratait, valamint az Uusimaa-i és Helsinki-i helyi igazgatási szervek iratait. - A második szekcióban találjuk a bírósági jegyzőkönyveket 1600-tól, a térkép- és tervtárat (a legrégibb térkép a XVII. század első feléből 363