Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Komjáthy Miklós: Finnországban / 349–369. o.

világban, természetesen, a latin nyelv. Svéd és latin volt az 1640-ben Turku-ban alapított s 1827-ben Helsinki-be áttelepített egyetem tanítási nyelve is. Itt képezték ki az államigazgatás szakembereit s a lelkipásztorokat. Az utóbbiaknak a finn nyelv fennmaradásában jelentős szerepük volt. Állandó érintkezésben a néppel, nemcsak megőrizték, de ápolták és fejlesztették is őseik nyelvét. Finnország (Ül. Svédország) francia földre küldte klerikusait a középkorban. A párizsi egyetemen eleinte az angol, később a német natio-ba tartoztak. Két finn az egyetem rektori tisztét is viselte. A XVI. századtól a francia orientáció helyébe a német lépett. A fiatal finn értelmiségiek a német egyetemeken megismerkedtek a reformáció tanaival. Élményszerű tapasztalatokat is szereztek arról, mily nagy volt a jelentősége a hit terjesztése szempontjából az anyanyelvnek. Luther tanítványa volt a Turku-i püspök, Agricola Mihály, aki az 1540-es években lefordította finn nyelvre a Bibliát, finn anyanyelvű énekeskönyvet, beszédgyűjteményt s egyházi kézikönyveket adott ki. A finn nemzeti művelődés a lelkészek munkásságára épült. A XVIII. század végére, részben a Turku-i egyetemi képzés eredményeképpen, részben, mert a svéd hatalom gyengülésével megszűnőben volt a svéd bevándorlás, az értelmiség körében, ül. a hivatalnoki rétegben is többségbe kerültek a finnek. A svéd befolyás kvantitatív csökkenése, sajátos módon, a svéd művelődési hatások kvalitatív emelkedésével volt párhuzamos. III. Gusztáv (1771—1792), a kiváló képességű király korának, aki korlátok közé szorította a rendek hatalmát és kiterjesztette a jobbágyok jogait, racionalizmusa és neohumanizmusa, az irodalom és a színházi élet virágzása sugárzásába vonta a finn szellemi életet. Ennek europaizálásával párhuzamosan vált a nyugateurópai államokéhoz hasonlóvá a finn közélet, erkölcseiben, szokásaiban egyaránt. Ezek a hatások tovább gyűrűztek a Finnország történetében a XVIII. században bekövetkezett, döntő fordulat után is. A század elejére erejét vesztette a svéd expanzió s megindult az orosz előnyomulás Nyugat felé. Az orosz előretörés első, jelentős eredménye Szentpétervár megalapítása volt a svédektől visszahódított területen. Nem sokkal ezután a cár kezére került Viborg (Viipuri) és Olavinlinna vára is. A svédek sorozatos vereségei a finn uralkodó osztályban és az értelmiségben megrendítették a svéd hatalom biztonságnyújtó erejébe vetett bizalmat. Ezért volt, hogy amikor 1808-9-ben I. Sándor cár, előzőleg Tüsitben (1807) elhatárolván Napóleonnal a hatalmi szférákat, Finnország meghódítására indult, az ősi ellenséggel szemben eleve bizalmatlan finn parasztság szívesen harcba ment volna ellene, az értelmiség azonban, amely előre látta a háború kimenetelét, sietett alkalmazkodni a változó viszonyokhoz. Nem menekült el, mint a XVIII. századi, orosz megszállások idején, Stockholmba, Ül. svéd területre. Az orosz hódítást véglegesnek tekintette. A svéd hatások alatt kialakult finn szellemiség, Finnországnak Oroszországhoz csatolása után, mint finn sajátosság színezte az orosz kulturális életet. Az orosz—finn kölcsönhatások alapjául az a tény szolgált, hogy a „gusztávi" kor racionalizmusának és újhumanizmusának megvoltak Nagy Katalin korának (1762—1796) orosz szellemi életében a megfelelői. Az uralomváltozás, amely tulajdonképp világpolitikai eseménysorozatnak volt része - mondhatni — szerencsés módon járult hozzá a finn társadalom további fejlő352