Levéltári Szemle, 29. (1979)

Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Komjáthy Miklós: Finnországban / 349–369. o.

várak (HSmeenlinna, Turku és Viipuri) körzeteihez. A tartományokra oszlott ország egységét az egyház biztosította. Finnország területe, mint már szó volt róla, a középkorban csaknem teljesen egybeesett a Turku-i püspökségével. A Svédországból kiinduló egyház- és államépítés (az igazgatási rend megteremtése, az adóztatás, a védelem megszervzése) megbontotta az ősi finn társadalom szerkezetét. Kisebb részben a módosabb, lovasszolgálatot teljesítő finn parasztok, nagyobb részben a finneket hódoltató svédek, később a bevándorló németek és dánok köréből nemesi rend alakult ki. A papság inkább volt finn, mint a nemesség, érthető módon, hisz a népet tanítani, gyóntatni csak anyanyelvén lehetett. 1281-ben már a Turku-i püspöki székbe is finn pap került. A finn társadalom élete azonban a nagy népkeveredés ellenére továbbra is az ősi, hazai alapokon nyugodott. A helyi igazgatás és jogszolgáltatás még jóidéig a plébániák keretei közt folyt. Az íratlan, helyi szokásjog érvénye fennmaradt a svéd országos jog XTV. századi bevezetése után is. A svédek hódoltatták ugyan a finneket, de leigázni nem tudták. Lélekszámuk is alig haladta meg a finnekét. A finn paraszt viszonylag szabadon élt. Földesurai nem tudták röghöz kötni, rabszolgává tenni, mint nyugat- és keleteurópai sorstársait. Helyi ügyeit maga intézhette. Ha túlságosan terhesnek érezte a svédek bevezette adókat, így az északnémet mintára a föld nagysága alapján szedetteket, a paraszt elmenekült a végtelenbe nyúló, feltöretlen területekre, az eamaa-ra, ahol nem szóltak a templomi harangok s az adószedő éles szeme sem vette észre a kis kunyhójából felszálló füstöt. A finn nép életének további alakulása szempontjából döntő dolog volt ez. A feudalizálódó társadalmi rend nem volt ment feszültségektől. Az élet szabadabb fejlődésének azonban a szinte korlátlanul rendelkezésre álló föld nagy lehetőségeket biztosított. Ezek a lehetőségek, valamint az, hogy Svédország még viszonylag gyenge s nem volt egységessé integrálódott állam, magyarázzák, hogy a finneket Svédországhoz fűző, egyházi szálak mellett a közjogi jellegű, állami kötelékek igen lassan erősödtek meg. Svédországban későn, csak a XVII. század első felében épült ki a központi államigazgatás s vált végleg Stockholm a királyság fővárosává. Itt székelt a birodalmi parlament, amelybe a finnek is elküldték képviselőiket, mégpedig Európa többi államaitól eltérő, sajátos fejlődés eredményeképpen, mint negyedik rendét, a parasztokét is. Részben a szabadságukat féltő parasztok kiáramlásával, részben tervszerű telepítésekkel egyre keletebbre tolódott Finn-Svédország határa. A svéd királyság a XVI-XVII. század fordulóján érte el legkeletibb kiterjedését, eljutván egészen a mai i^ningrád közvetlen közelébe. Svédország nagyhatalmi állása idején, főképp Stockholm erőteljes fejlődése következtében, a finnek egyre inkább a birodalom perifériájára kerültek. Az erős központosítás még a nyelvkérdés alakulására is kihatott. A társadalmi felemelkedés útja a svéd nyelv elsajátításán át vezetett. Mindazoknak, akik túljutottak lakóhelyük szűk körén és országos szinten tevékenykedtek, szükségképpen kellett elsajátítaniuk a svéd nyelvet. (A nemesség túlnyomó része s a kisszámú polgárság egyre kevésbé beszélte anyanyelvét.) Az igazgatásban, főképp azonban a kereskedelemben a svéd mellett még a XVII. században is jelentős szerepet játszott a német s a tudós 351