Levéltári Szemle, 29. (1979)
Levéltári Szemle, 29. (1979) 1–2. szám - FIGYELŐ - Fábiánné Kiss Erzsébet: A levéltárosképzés problémái néhány európai országban / 343–347. o.
Az Egyesület által szükségesnek tartott tantárgyak: 1. Paleográfia, lehetőleg egyforma intenzitással a különféle korszakok vonatkozásában. 2. Forrásismeret, levéltári gyakorlattal. 3. Középkori és újkori diplomatika. Célszerűnek látják egyházi vonalon a pápai oklevéltan felvételét. 4. Ausztria történelme a jelenkorig. 5. Alkotmány- és közigazgatástörténet a második világháborúig; központi, közép és alsó hivatalok. E fontos tárgyat esetleg több órában kellene tartani. 6. Osztrák művészettörténet. 7. Irattan oktatásának bevezetése, megfelelő gyakorlati képzéssel. 8. Levél tárismeret, amelynek nemcsak a levéltári egységek kialakulásával, hanem a modern levéltári igazgatás problémáival is kell foglalkoznia. 9. Muzeológia, tekintettel a kiállítások rendezésére. 10. Heraldika, pecséttan, genealógia. 11. Pénztörténet, mértéktörténet, az eddigi numizmatika helyett. 12. Publikálási technika (Editionstechnik). 13. Könyvtárismeret, csak a tájékozódás szintjéig. 14. Bevezetés a helytörténet (Landeskunde) speciális módszereibe, pl. település-, névkutatás stb. 15. A választható tárgyak: középkori latin, középfelnémet, egyházi alkotmánytörténet, történeti földrajz megtartandók lennének. 16. Kronológia, általános művészettörténet, numizmatika nem lennének külön tárgyak, hanem más tárgyak keretében oktatnák ezeket. 17. A második kötelező nyelv a latin mellett a francia. Ehelyett célszerűbb lenne választást engedni olyan nyelvek között, amelyek fontosak az osztrák történelem szempontjából, különösen az utódállamoké, tehát olasz, szlovén, horvát, magyar, cseh. A skandináv országok levéltári személyzetének képzése. A skandináv országok egyikében sem volt levéltáros iskola a résztvevők várhatóan alacsony száma miatt. Időnként szó esett közös iskoláról is, ez azonban ma sem valósult meg elsősorban amiatt, hogy az egyes országok történeti fejlődésében és állami szerveinek felépítésében olyan jelentős eltérések vannak, amelyek a közös képzést lehetetlenné tennék. A legrégibb levéltári hagyománnyal Svédország és Dánia rendelkezik. A svéd levéltárügy alapjait 1618-ban, a dánét 1665-ben rakták le. Csak a XIX. században szervezték meg az állami levéltári szervezetet Finnországban és Norvégiában. Jelenleg az országok levéltári szervezete azonos szisztéma szerint épül fel: van egy központi levéltár — Reichsarchiv az elnevezése —, amely az állami központi szervek anyagát gyűjti. Vannak ezenkívül ún. tartományi levéltárak (Landesarchiv), amelyek a helyi szervek iratait gyűjtik. Az állami szervek közé ezekben az országokban az evangélikus államegyház is hozzáértendő. A Reichsarchivar az. egész levéltárügy legfőbb vezetője. 344